Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mi lehet a probléma? 21F
Nem engedem közel magamhoz a lányokat, nem is voltam szerelmes, de akikről tudom, hogy tetszem nekik vagy épp pont szemeznének velem, akkor egyszerűen elkapom a tekintetem és legszívesebben kimenekülnék a helyzetből. De ugyanakkor élvezem a helyzetet, hogy bejövök nekik, de nem késztet semmi a szexre* (nyilván vannak kritériumaim egy lánnyal szemben, de akik nekem is bejönnek, velük sem kezdek semmit). Ha látom, hogy egy lány kezdeményezne, akkor az agyam leblokkol és ilyeneket gondolok, hogy: majd legközelebb, addigra összeszedem magam. De, akkor is csak ugyanez van. Egy lányon én nem a melleit vagy a fenekét nézem, hnem az arcát. Lehet, hogy egyszerűen csak maximalista vagyok, mind a munkában mind a tanulásban és egyúttal magammal szemben, mivel nem bukhatok el egy ilyen helyzetet. Egoista is vagyok a céljaim érdekében bármit képes vagyok beáldozni, hatalmas optimizmussal bírok, az emberek bizalmát nagyon könnyen eltudom nyerni és befolyásolni őket (amikor az öcsémnek elmondtam, hogy xy-t hogyan játszottam ki anélkül, hogy sejtene valamit: csak annyit mondott ne nézd hülyének az embereket). Soha nem voltam depressziós sem ez ügyben sem más miatt, a stressz tűrő képességem nagyon nagy, habár jön az agyalás, ha a lánynak később barátja lesz, de megnyugtató is hogy ezzel nem kell foglalkoznom. Soha nem kezdeményeztem, mert valahogy úgy érzem nincs esélyem, de ha ők közelednének, ahogyan már írtam elmenekülök. Nagyon gyerekes vagyok, csak azt sajátítóm el amit szeretnék legjobb példa 19 éves koromig nem tudtam sorban a hónapokat (hiszen ott a naptár, NEM összekeverendő a hülyével hiszen főiskolára járok és 4+ az átlagom, ott is amelyik tantárgy nem érdekel kipuskázom), imádok csalni, mindennek a rövidebb végét megfogni. Az idővel folyton versenyt futok (optimizmus miatt), mindenhová a legutolsó pillanatban sikerül beérnem.
Tehát a kérdésem az lenne, hogy: mit kellene tennem a szemezés után? sorrend: beszélgetés, randizás, barátnő? <- erről sem tudok semmit, így el sem kezdem, maximalistaság: muszáj valakitől eltanulnom és a lehető legjobban leutánoznom a siker érdekében. Kicsit bizarrul hangzik, hogy felakarok szedni egy lányt aki iránt nem feltétlenül érzek semmit, de kitudja lehet, hogy szerelmes leszek. Az a legzavaróbb, hogy az elkövetkező terveimben nincsenek benne a lányok, hnem erasmus, jó gyakorlati hely, diploma, munka (és csak ezután esetleg, de akkor meg a munkára fogok mindent). Sokan mondták, hogy jó lenne egy barátnőt felszednem, de hát annyira nem késztet rá semmi. Kiskoromban az is baj volt, hogy hamarabb kezdem el szőrösödni és emiatt szégyelltem magam, de 21. században a gyanta megoldotta a helyzetet.
Egoizmus, maximalizmus, asszexualitás?
*= szex kicsit erősen hangzik, de a meghódítás szó meg megint nem jó, mert azt megpróbálnám
21/F
Azt érzem mint a kisgyerekeknél, hogy milyen ciki odamenni egy lányhoz.
Az a helyzet, hogy a nárcisztikus személyiségzavar illik rám a legjobban. Több weboldalt olvasgattam, de most csak eggyel szemléltetném magam: [link]
- gyermekként állandóan azt éreztetik, hogy semmi sem elég jó, bármit is csinál: bármit is csináltam anyukám mindig érzékeltette velem, hogy utcára fogok kerülni, ha nem tanulok, így már általánosban 4-5 (egészen főiskoláig) jegyeket szereztem, de hiába, ha otthon leültem számítógép elé vagy kicsit megpihentem, akkor jött az okítás, hogy ezzel a mentalitással semmit sem fogsz elérni. Igaz a problémamegoldó képességem nagyon jó lett, addig csinálok valamit amíg tökéletes nem lesz az elvárásnak. Az is nagyon megfogott, amikor 7.-es koromban XP oprendszert telepítettem papám gépére és erre azt mondta, hogy mindez szép hogy tudod kezelni, ill. a felhasználói felületet ismered, de vajon megtudnál-e írni egy ilyen programot, azóta is informatikát tanulok és programozok (de egy oprendszer megírását körülbelül fél évig írnak 2000-en)
- másokra vetítik az érzéseiket, másokat okolnak, és önmaguk különleges mivoltának hangsúlyozására törekednek: ha valami baj történik kimagyarázom vagy másik félre terelem a gyanút, olyan nincs, hogy valamire ne tudjam a választ, mindenre adok valami "tudományos választ" ami persze sokszor ki van spékelve, ha jön egy nagyokos, akkor vele leállok vitatkozni, mindaddig amíg megnem fogom valamivel, az az érzés, hogy különleges vagyok szintén nagy szerepet játszik, lenézem az embereket, ha belegondolok, hogy ők fogják végezni az xy munkát, akkor azt elég hanyagnak érzem. Sokszor van olyan gondolat a fejemben hogy én egy "szuperhős vagyok" és megmentem a világot -- Gyakran fantáziálnak sikerről, hírnévről, ismertségről, mivel szükségük van arra, hogy így töltsék ki a lelkükben keletkezett érzelmi űrt, vagy tereljék el az elégedetlenségérzetükről a gondolataikat. --
- védekező magatartásként hihetetlen magabiztosságot sugároznak: ahogyan már mondtam mindenre van válaszom még, ha az helytelen is; amikor jön velem szembe a lány akinek tetszem kihúzom magam.
- képtelenek másokkal törődni: mindenkinek megvan a maga problémája, pl a main napon is van vagy 5 megoldatlan problémám, amiből 2 hosszú távú, másra nem érek rá foglalkozni, állandóan siet az idő
- szokatlanul önzőek, irigyek: legyen meg minden high-tech cucc, nekem segítsen mindenki; mások sikereire irigy vagyok az engem, de őt nem illetné meg
- viselkedését a túlzott önmegvetés és az önbizalom hiánya irányítja: teljes mértékben igaz soha nem fogok magamnak megfelelni még akkor sem, ha kívülről kapok visszajelzéseket
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!