Szerintetek van bármi értelme kiosztani? Van hozzá jogom, van rá okom? 23L

Szóval. Egy ideje baráti alapon belépett az életembe egy fiú. Az idő elteltével egyre közelebb került hozzám, pedig kapcsolata van, amit nem tud, nem akar, vagy nem mer lezárni.

Többször, szinte mindig beszél kettőnkről, hogy mi lenne ha mi ketten stb... Mikor rákérdezek miért érdekel, rendre ráfogja, hogy érdekel a véleményed, kíváncsi vagyok csak. Nekem mondjuk magas, ha az embernek kapcsolata van, miért kell azon pörögni, összejönne e vele más, milyen lenne mással, jó lenne mással stb, persze csak kíváncsiból.

Egyik pillanatban közeledik, s mikor érzi, szorul a hurok, ergó beszélni akarok vele erről 4 szemközt, mert más sokszor nagyon meredek dolgokat produkál, akkor hárít, kerül, nem keres, de nem mondja, hogy nem akar erről beszélni, sőt, ő maga mondja, hogy beszéljünk erről. Mutatja, hogy na ő igenis beszélni akar velem, komolyan, személyesen, aztán b-szik egy nagyon felkeresni, jön hülye kifogásokkal, meg azzal, hogy ha nem lenne kapcsolata bla bla. Mert a beszélgetés olyan "nagy" dolog.

Konkrétan az idegeimre megy és félek úgy kiosztom, hogy csúnya vége lesz. Már 1x megmondtam neki a magamét, bár miután kiadtam magamból, békésen váltunk el. Nem nagyon szeret konfrontálódni. Ha mégis ilyen helyzetbe kerül, sajnáltatja magát, bocsánatozik 1000x.

Nem tudom, hogy mit csináljak...Mert ha kiosztom és bevágja, hogy de tudod, hogy kapcsolatban vagyok és én hűséges vagyok, nem lehetett, akkor még én leszek a rossz, mikor csak annyit várnék el, hogy magyarázza meg, miért viselkedik így.

Ha sz-r a kapcsolata, javítson rajta, vagy ha nem megy szakítson, de ne játssza a szegény, semmibe vett csávót... Különben mondjuk az, nem nagyon figyelnek oda rá, mármint a csaja...

Hogy lehet egy ilyen pasit sarokba szorítani?

Mert közben a barátom, végleg összeveszni se szeretnék vele, de ez így nem jó. Lehet jövő Karácsonyra se tudom ezt vele megdumálni. Erőszakos se akarok lenni, mert padlón is van. Pont ez a baj, hogy mindig megsajnálom. Bár a múltkor mondtam pár 'szépet' jogosan, mégse sértődött be, vagyis csak rosszul esett neki, gondolom. De mivel nekem volt igazam, nem mert okoskodni. (Akkor azt csinálta, hogy megbeszélte velem, hogy találkozunk és átbeszéljük. Ő keresett fel emiatt részben. Felhívtam, hogy na gyere akkor, ha tudsz. Azt mondta okés, de mikor napok elteltével se jelentkezett és összefutottunk úgy csinált, mintha misem történt volna. Elővettem, hogy miről volt szó legutóbb. és mikor bevágta, hogy neki nem volt beszélnivalója, miközben ő akart beszélni, azt hittem letépem a fejét ott helyben. Látta, hogy nem hagyom magam és kihátrált önsajnálattal...)

Adjak neki ultimátumot, ha olyan helyzetben leszünk? "Vagy kinyögöd mi a bajod, vagy felejts el" alapon?

Unom már, hogy hülyének néz. Mit csináljak? Mit csinálnátok?