Lányok, haragudtatok már meg pasira, mert vártátok hogy lépjen, de nem lépett?

Igen, szerintem ez mindenkivel előfordul legalább 1x (rossz esetben többször).. mérgelődik egy sort az ember, de én pl sosem emésztettem magam ilyesmin napokat/heteket, továbbléptem. Úgy gondoltam, ha annyira megmozgattam volna a fantáziáját, akármennyire is félénk srác, lépett volna, odajött volna hozzám, pláne, ha én utalok rá, jeleket is adok neki, hogy részemről is rendben.

Én nem voltam amúgysem a kezdeményező típus... én ezt szerettem az aktuális férfire hagyni. Én adtam a jelet, hogy tetszik (pl mosoly, kedveskedés, ha ismertük egymást; jobban igyekeztem vele beszélgetni, támogatni, tehát mindenféleképp érezhetett egyfajta elfogultságot részemről). És ha mindezek után sem lépett, akkor egyszerűen hagytam.

Szerintem amúgy nagyon sok pasi ezt hiányolja a nőkből (már az értelmesebb, normális típus, aki alapból nem fél egy nőhöz odamenni, hogy megszólítsa), hogy kicsit vadásszon a nőre.

Persze arról beszélek, mikor így oda - vissza megy a jeladás, és mindkét fél tudja hogy a másik részéről rendben van a dolog és akkor a férfi teszi meg az első lépést pl avval, hogy odamegy beszélgetni, majd elhívja valahova vagy telefonszámot cserélenk, stb. aztán a többi már alakul szépen.

Ez úgy kihalt a mai világban, hogy a férfi tegye oda magát, ne a nő akaszkodjon rá, fusson a férfi után.

30N