Hogyan lássam meg a jót is az emberekben?

Az utóbbi időben kicsit megkérgesedtem. Köszönhetően egy szakításnak és a munkámnak. Nem vagyok pesszimista vagy ilyesmi, inkább realista. Nem vagyok már naiv és látom, milyen az élet, minden mocsokkal együtt, sajnos a munkám miatt túl sok emberi aljasságot látok. Jó emberismerőnek tartom magam. És látom mások jó tulajdonságait is, erősségeit, gyengeségeit, de valahogy mindig jobban dominálnak a hátrányok, pl. párkeresésnél. Ez abban nyilvánul meg, hogy elkezdek filózni, vele vajon milyen párkapcsolati gondok lesznek (reális dolgokra gondolok), mintha kifogásokat keresnék. Nem akarok csalódni. Hogy nyerhetném vissza a derűlátásom vagy nem is tudom minek nevezzem ezt? N