Lányok! Mi okból döntötök úgy, hogy le "friendzone"-oltok valakit?

Csak magamról tudok nyilatkozni. Ha egy srác úgy ösztönösen nagyon tetszik (szóval, ha rávetném magam és az sem érdekelne, hogy csak egy alkalommal és utána kicsúfol vagy akármi) szóval ha első 2-3 ránézésre nedves csak a külsejétől a bugyim (és nem kell izmos legyen, lehet ő dagadt is, mert már olyan pasi is izgalomba hozott, ez megmagyarázhatatlan, miért) akkor már csak nagyon nehezen ronthatja el a dolgokat.

Ilyenkor az van általában, hogy meg se szólal, én megyek oda beszélgetni, meg próbálom rávenni, hogy történjen valami. Ha történik és nagyon jó, akkor jön az ismétlés és ha még közben olyan jókat is beszélgetünk, akkor járni is fogunk.

Vagy van a másik verzió, ha a srác figyel fel rám. Az nagyon vonzó, ha azonnal őszintén bevallja, hogy tetszek neki, kíváncsi rám és arra gondol, lehetne szex és/vagy több is a dologból. Ha nem kertel, nincs előtte hosszú ismerkedés, felesleges körök. Az nekem olyan etetés, de nem kapcsolat irányába, hanem a barátságéba. mert ha egy pasi csak beszél és beszél sokadik alkalomkor is, akkor elkezdek fellelkesülni hogy jé, hát ez nem ugrik a bájaimra, akkor most lesz egy szuper pszichológusom/férfi tanácsadóm/élő CD és videótékám/ a Valaki, akivel el lehet menni bulizni ha nincs senki és nem vagyok ciki egyedül. Szóval a Pasibarát.

Na és ha már megvolt ez az etetés, hogy csak a duma ment sokáig, akkor utána akkora sokk és csalódás, ha bevallja, hogy nem erre gondolt (és nem mondta előre őszintén, hogy akkor arra készüljek), hogy már nem is tudnék hozzá vonzódni. Mert elképzeltem kb. meleg barátnak, akivel Együtt Pasizunk nagyjából.

Szóval én így működök, ahogy rájöttem hosszú évek folyamán. Más lányokról nem tudok nyilatkozni.

23/L

Én nő vagyok, őszinte leszek.

Társamnak azt a férfit képzelem el, akivel jól megvagyok, egymásra vagyunk hangolódva ÉS szexuálisan vonz, bejön a teste, az arca, a mozdulatai, a hangja, ahogy beszél hozzám, ahogy rám néz.

Egy barátzónás fiúnál az előbbi teljesült.

Életemben összesen háromszor adtam esélyt egy olyan srácnak, akit most már barátzónába tettem volna, mert nem vonzott, de élveztük egymás társaság, így úgy gondoltam, talán működhet, később megkívánhatom.

Egyik esetben sem lett happy end a vége, úgy gondolom a srácok jobban sérültek, mintha már az elején elküldtem volna őket.

Én csak azt nem értem, hogy miért kell ríva fakadni ettől a friendzone-dologtól?

Mintha ez valami negatív dolog lenne, és tulajdonképp minden lánynak kötelessége lenne minden pasassal lefeküdni. Vagy fordítva...

IGEN, VAN OLYAN, aki nem megfelelő a közelebbi kapcsolatra - az adott emberrel.

Előző válaszoló vagyok, az hülyeség, hogy azért hajtunk el egy pasit, mert kedves. A kedvesség mindig jó pont, szerencsére a mostani párom ilyen és tíz körmömmel ragaszkodom hozzá.

Az viszont igaz, hogy helyes srác kell.

Én úgy vélem sok helyes és kedves fiú rohangál az utcákon, egy ideális férfira mindkettő tulajdonság teljesül.

"milyen okból döntenek amellett, hogy valakire csak barátként tudnak tekinteni"

Te komolyan úgy gondolod, hogy fogjuk magunkat, aztán kigondoljuk, hogy "hát, akkor ő legyen inkább csak barát"? Mert ez nagyon nem így van! Legalábbis nyilván, ha magamból indulok ki. Ez ösztönösen így alakul ki, nem én döntöm csak úgy el! Ha nem érzek vonzalmat, akkor nem tudok többet elképzelni barátságnál sem, mert egy normális kapcsolatnak nyilván része a szexualitás is, ami vonzalom nélkül eléggé nehézkes lenne. És nálam, ha az elején nem alakul ki a vonzalom, akkor már nem is fog. Ahhoz, hogy egy srác iránt kialakuljon, nem a "macsóság", tahóság, arrogancia és egyebek szükségesek, vagy ne adjisten a "lóvé" (mint azt itt sok szegény, reménytelen srác - akiket jól hátrahagyott egy-egy idétlen/éretlen, buta és kegyetlen liba - gondolná), hanem egy bizonyos kiállás, intelligencia, függetlenség, humor de kellő komolyság, kis sárm, figyelmesség, illedelmesség. Ha ebből a nyolc tulajdonságból a legtöbb szerepel az adott személynél, akkor már kialakul bennem valami "komolyabb" is a férfi iránt, és "férfiként" is tudok rá tekinteni, nem csak "barátként". DE ezt hangsúlyozom, NEM én döntöm el, egyszerűen csak jön magától!