Miért olyan "súlyos" szó a szeretlek?

Részben szerintem benne van az is, hogy ugye a korai ismerkedős szakaszban ezt nem igazán lehet komolyan gondolni, vagy ha az adott ember tényleg komolyan is gondolja, akkor az valószínűleg nem igazán érezte még "úgy igazán" ezt az érzést.

Meg aztán az is lehet, hogy sokaknak röhejes az egész, és magához a "szeretlek" szó kimondásához is szkeptikusan állnak. Úgy értem, ez csak egy szó, attól még, hogy az ember kimondja, közel sem biztos, hogy érzékelteti a szeretetét, ha pedig érzékelteti, akkor csak fölösleges giccs a szó folyamatos ismételgetése.

Az a baj, hogy ember válogatja, hogy mit gondol róla, van aki rémisztőnek találja van aki örül neki.

Első randin kimondani szerintem se a legjobb, mert nem azt a lányt szereted aki ott van veled, vagy férfit egyszerűen csak végre örülsz, hogy van ott valaki és lehet úgy érzed, hogy szereted, de ha nem ismered akkor valójában csak az érzés tölt el szeretettel és a személy felé nyilvánul meg a valótlan érzelem.

Egyébként nekem még nem sikerült olyan embernek mondani soha, aminek nem lett volna rossz vége..

Mert egy "Szeretlek" megvaltoztathatja ket ember eletet. A Szeretlek szo eletet menthet, csak olyannak erdemes ezt mondani akinek a hianya eget, akinek a banata faj, aki ha szomoru vedelmezove tesz es akinek a letrzese nelkul nem tudod elkepzelni,hogyan is lenne az eleted.

Egy kapcsolat soran meg Kell allni gondolkodni (esetleg egy vita utan),hogy: Mi lenne velem nelkule?

Ha erre a kerdesre a valasz: Fogalmam sincs es tarsai akkor ez a szemely olyasvalaki aki megerdemel egy "Szeretlek"-et.

18/L

Bár csak jövőre töltöm a 20-at, azért válaszolok, ha nem bánod.

A "szeretlek" leginkább szerintem azért súlyos szó, mert szeretve lenni bizonyos szempontból elég nagy felelősség: nincs ember, akit akarva-akaratlanul könnyebb lenne megbántani, mint azt, aki szeret minket. Beismerni a szeretet, ez végső soron kiszolgáltatottá teszi az embert a másiknak, már csak emiatt is ijesztő dolog megtenni, de ha mi nem is félünk, hogy a másik visszaél az érzéseinkkel, őt, főleg ha váratlanul éri, megijesztheti a dolog, hisz ezáltal minden tettének, szavának sokkal nagyobb súlya lesz és ez akkor lehet a legfrusztrálóbb, ha ő még nem ennyire határozott a saját érzelmeivel kapcsolatban.

Mondjuk én is vallottam már szerelmet kapásból olyannak, akit még alig ismertem, de kicsit más helyzetben. Az igazából plátói szerelem volt és épp a fentiek miatt úgy is tettem meg azt a vallomást, hogy a másiknak ne keljen válaszolnia. Rendes ismerkedésnél, ahol lehe is valami a dologból, teljesen megértem, miért kényes dolog ez, még a későbbi időkben is, nemhogy a legelején.

Sajnos azt kell mondanom, hogy ez emberfüggő, hogy kinek mennyit jelent, és mennyire súlyos ez a szó.

Ismertem olyat is aki csak azért dobálózott vele, hogy hátha könnyebb ágyba csalnia, mert sokallta a 4 hónap várakozást. Sajnos elhittem, hogy bízhatok benne, oda lett a szüzességem, aztán meg kidobott, mert csak egy újabb strigula voltam az ágya támláján kb.

És ismerek olyat is, aki a második randin ezt mondta nekem, amin ugyan eléggé meglepődtem, mert nem számítottam rá ilyen hamar, de én is úgy éreztem, hogy szeretem, ezért viszonoztam. Azóta több mint 5 év telt el, és ez a férfi a férjem több mint 3,5 éve:)

Szóval kinek mi. Van aki komolyan gondolja, és van aki nem.

Én részemről, 2 pasinak mondtam, hogy szeretem. A férjemnek, illetve korábban, 19 évesen, a 2. barátomnak. De meg kell mondjam, nem voltam még akkor elég tapasztalt az érzések terén, és összekevertem a fellángolást a szerelemmel. De erre csak később jöttem rá.