Amíg nem gyógyulok ki a depresszióból és a súlyos önbizalom hiányból addig nem is érdemes társat keresnem?

Egy nőnek szó szerint semmit nem kell tennie az életben egy párkapcsolatért, tehát a depresszió sem akadály. Habár pont 22 éves nőként depressziósnak lenni egy vicc, hiszen ilyenkor az egész élet pont a drága hölgyek seggét nyalja. Szóval szánalmas, amikor egy fiatal csaj nem tud magával mit kezdeni, amikor szinte alig kell bármit is csinálnia az életben a boldogsághoz ennyi idős korában.

Férfinél a helyzet más lenne. Ha ott az önbizalomhiány enyhe jele is felmerül, akkor nem,hogy nem férfi, hanem nem is ember a nők szemében.

"Ne haragudj utolsó, de az írásodból süt, hogy fogalmad sincs a depresszióról. Mondjuk a nőkről se..."

Valóban, akkor legyél már szíves megosztani velem a hatalmas tudásodat az affektív zavarokról például bipoláris, unipoláris depresszió, ciclothymia, disthymia beleértve a terápiát is SSRI, SNRI, triciklikous, MAO gátló, műtéti megoldások, fényterápia alvásmegvonás. Akkor beszélhetsz az epidemiológiáról is... Beszélhetnél, a skizoaffektív kórképekről is ha már ilyen baromi okos vagy.

Az unipoláris depressziónak mindig van kiváltó oka, egy fiatal nőnek viszont semmi oka sincsen a depresszióra, hiszen az élet szinte véresre nyalja a feneküket, és SEMMIÉRT nem kell megdolgozniuk. Az egyetlen dolog, amit tenniük kell az csupán annyi, hogy ne legyenek totálisan életképtelenek és néha kimozduljanak az emberek közé.

"Ez a kettő így sehogy se fér össze."

Pedig nagyon is összefér. Az egyik a tudásom, a másik a személyes tapasztalatom. Szánalmas, amikkor egy fiatal csaj rinyál, amikor alig kell megdolgoznia bármiért is, és semmi probléma nincs az életében. Egy férfi mindenért véres verítékkel fizet, egy nőnek meg maximum annyi a dolga, hogy megpróbálja és sikerül.

Akkor jogosan lenne depressziós, ha meghalt volna valakije, megerőszakolták volna, érte volna valami trauma. Ez viszont semmi több, mint női hiszti, a kérdező azt sem tudja, hogy konkrétan mi a baja jó dolgában.

Érdekes, én meg pont, hogy azt tapasztaltam, hogy mind a nők és mind a férfiak eleget szívnak az életben hol más, hol a saját hülyeségük miatt. Mindenkinek, aki tisztességes akar maradni, küzdenie kell, és mindenkit érnek atrocitások, függetlenül attól, hogy az illető férfi-e vagy nő. (Sok esetben nem is számít a nem, a folyamatos megalázás, a magány és az önbizalom hiány ugyanúgy kikészít egy idő után mindenkit.) A seggnyalók pedig (nyalják akár férfi, akár nő valagát) veszélyes emberek, hátsó szándékkal.

Ha még azok, akik sok rosszat átéltek, magányosak, szomorúak, önbizalom hiányosak is csak bántani tudják egymást ("nekem sokkal rosszabb, te csak hisztizel"), akkor mégis mit várunk? Ráadásul pont olyan alapon, hogy az egyik férfi a másik meg nő! Nem járkáló nemi szervek vagyunk, hanem emberek.

"Nem járkáló nemi szervek vagyunk, hanem emberek."

Kedves gyengébbik nem részéről rohadtul nem ezt a mentalitást vettem észre. erkölcs zéró, miniszoknya mindent megold, az emberi kapcsolatok le vannak sz.rva, lényeg a pénz és a felszín, a k.rválkodás, az édes élet, a buli, az alkohol, a drog, a csillogás. És persze dolgozni ne kelljen, mert ahhoz lusták, műveletlenek és tanulatlanok, de persze így is elérnek mindent, szép mosoly, varázspunci mindent megold. A párkapcsolatok meg tényleg zéró erőfeszítést igényelnek részükről. Mondani kell egy igent. Baromi bonyolult...