24 éves szűz srác vagyok, egész jó adottságokkal, viszonylag türelmes vagyok, de most már nagyon szeretném egy arra érdemes lánnyal elveszteni, mit csinálok rosszul?

24 éves szűz srác vagyok, egész jó adottságokkal, viszonylag türelmes vagyok, de mostmár nagyon szeretném egy arra érdemes lánnyal elveszteni. Nem tudom mit csinálok rosszul.

Többnyire nehezemre esik elhinni és kétlem, hogy azoknál a csajoknál, akik bejönnek nekem, elérhetek akármilyen sikert is. Van néhány lány barátom, köztük egész jó csajok is.

A városba naponta összesen oda-vissza 1 órát utazom vonattal, mert vidéken lakom. A vonaton néha nagyon szép lányok vannak, és már volt kétszer - egyszer határozottabban egyszer kevésbé -, hogy mondtam lányoknak, hogy „szia szép vagy” első alakalomnál leszállás előtt, csak saját önbizalmam növelésére és gyakorlásra tettem,másodszor egy csajjal aki leült mellém és tetszett de az gáz volt.

Csókig sokszor eljutottam már volt hogy 1 este alatt különböző csajokkal (szerintem ebben még nincs semmi), beutaztam a világot munka és tanulás miatt és nagyon izgalmas ziccer történeteim vannak, amikor csajok elhívtak engem ilyen olyan romantikus programra magukkal és én nem éltem a lehetőséggel, nem cselekedtem férfiként, nem csaptam le labdákat (pl. zongorázásról, kézről beszélünk és megkérni hogy mutassa meg a kezét, első lehetőség érintésre, vagy együtt úszni este egy illegális tóban, vagy felmenni egy felhőkarcoló kilátójára, vagy megmenteni buliban a lányt bunkó táncpartnerektől és utána nem reagálni nekem szánt bókokra).

Néha úgy érzem, a mostani életembe nem is nagyon férne bele egy barátnő, pláne nem olyan aki nagyon más világ mint én. Persze ha esélyt látok, és szerelmet érzek akkor hajlandó lennék rááldozni több energiát. De eddig kölcsönös nem volt, vagy engem utasítottak vissza vagy én másokat. Nem szeretnék önző kapcsolatot, ahol mindkét fél csak a saját igényeit tartja szem előtt. tényleg szeretnék szeretni valakit, ami nehéznek tűnik, hosszú idő alatt alakul ki, és nagyon ritkán sikerül úgy alakítani, hogy olyan gyakran találkozzak vonzó lányokkal.

Úgy érzem elég jó adottságaim vannak, ugyanis magas vagyok, sötétszőke hajú, sokan mondják hogy „jóképű, semmi gond a külsőddel”, szálkás izomzatú, nagyon vékony vagyok, de széles vállú, hébe-hóba futok, szóval kis erőfeszítéssel ki tudnám magam kondizni ezt mondták is és tapasztaltam is, a mellizmom pedig kondi nélkül is egész „szép”. Külsőmmel többnyire elégedett vagyok. Emellett beszélek folyékonyan angolul, majdnem folyékonyan olaszul - bár az kevésbé az én vérmérsékletem, kevésbé szeretem miután dolgoztam ezen a nyelvterületen. Lediplomáztam az ország legjobb egyetemén közgazdászként, és ösztöndíjat is kaptam egy kutatásomra. Összességében nem nekem való, száraz területnek éreztem miután egy multinál lehúztam huzamosabb időt, és azóta igyekszem a hobbiaimnak élni, ami a zenei producerkedés és elektronikus zeneszerzés, digitális rajz és animációkészítés, honlaptervezés és nyelvtanulás, illetve a családi vállalkozásunk révén kisgyerekekkel is foglalkozom időnként. Mindig pörög az agyam, sok kreatív ötletem van, érdekel a pszichológia, filozófia, vallás, gazdaság. A sok érdeklődési területem miatt az időmet nehezen osztom be, de gyakran találkozom mindenféle barátaimmal és sokat éjszakázom, mert éppen valami megragadta a figyelmem, vagy valamit alkotok. De ez nem probléma. Legutóbb, amerikai munkáltatóm engem kért meg hogy interjúztassam le a magyar jelentkezőket a céghez, és az ilyen felelősséget pl. abszolút élvezem, mert embereket kell megismerni és értékelni.

Van sok barátom, és sokan szórakoztatónak, társasági embernek tartanak, pedig nem vagyok egy nagyon vicces ember, csak őszinte vagyok, de nagyon sokszor visszahúzódó és megfigyelő típusú ember.

Kicsit néha nyomást helyez rám a tény, hogy nehéz a családom anyagi helyzete, még mindig itthon lakom, a bátyám fényévekbe mérhetően sikeres ember. Barátkozás és szociális élet terén öcsém pedig kicsit az ellentéte, legalábbis én félúton érzem magam. De az is néha frusztrál, hogy anyám élettársával nem jövök ki jól, apám pedig, akivel már babakorom óta nem tartom a kapcsolatot orvosilag igazoltan idegbeteg és alkoholista és megcsalta anyukámat - teherbe ejtve 1 másik nőt. Illetve frusztrál amikor az idősebb korosztály a szexuális dolgokról olyan szabadon és természetesen beszél, mintha nekik mindez „kijárt volna fiatalon, és soha nem merült volna fel bennük, hogy vajon megérdemlik-e a másik ember szeretetét, figyelmét, vagy az érintéseket, szexuális kapcsolatot”, tehát úgy beszélnek róla, ahogy én még soha senkivel nem beszéltem ezekről, és néha már igyekeznének engem is bevonni a beszélgetésbe, de nem tudok hozzászólni. Haverjaim biztatnak, aminek örülök de nyilván nem cselekedhetnek helyettem. De lerí rólam a zavarba esettség. Rám nem lehet mondani hogy nem tisztelem a nőket, néha figyelmetlenségből elmulasztok néhány udvariassági gesztust (kabát, szék, ajtó, lépcső, járda stb.), de nem tetszik hogy a nők mindig rengeteget panaszkodnak hogy mi mindent nem kapnak meg a férfiaktól. Nekem anyukám is sokat panaszkodik, de az a családi anyagi kérdések, és az élettársa részéről hiányolt szeretettel kapcsolatosak. nyilvánvaló számomra hogy a szocializmusnak vége, ma biztos anyagi és szakmai háttér nélkül eszméletlen butaság gyereket vállalni. De szóval lehet, hogy a férfiaknak a nők szexualitásáról, késleltetett orgazmus stb. többet kellene tudni, vagy figyelmesebbnek kell lenni, meghallgatni őket, de a férfiak viszont a közhiedelemmel ellentétben nem szexgépek, attól még hogy természetes és Isten adta tény, hogy gyakrabban igényeljük a szexet. De nemcsak a szexet, hanem a nő részéről a tiszteletet is, és az igényeik pontos verbális megfogalmazását. Minden probléma megoldásához két félre van szükség. Szóval nem szeretem az egyoldalú másra mutogatásokat. Nemrég egy vonzó csaj azt mondta nekem, „laza srácra vágyik, mert elég problémás csaj”. Olyan jól éreztem magam vele, hogy elfeljtettem, hogy ez milyen önző kijelentés volt: egy kapcsolat nem szabad hogy erről szóljon: hogy a másiktól várom, hogy majd megjavít engem. Az nem igazi szeretet.

Nem bulizom túl gyakran, kb. két-háromhetente, de én is szerveztem már bulit ahova 30+ fő eljött. Volt olyan hogy egy mexikói csajjal nagyon be voltunk indulva egymásra buliban, és felhívott magához de nem hallottam meg amikor mondta és aztán mennie kellett. Volt már hogy nyaraláson felvittem egy nagyon okos és cuki építészmérnök csajt a szobámba, miután dumcsiztunk, smároltunk de csak egymás mellett aludtunk, mert valahogy tököltem és ő meg elvesztette a vonzalmat, vagy csak fáradt volt és én sikeresen tiszteletben tartottam az akaratát. Volt már fél éves kapcsolatom, ahol én szakítottam a csajjal, mert túl fiatal volt szexhez (én 17, ő 14), pedig ő kb. lélektársam azóta is.

Nem vagyok se meleg, se katolikus, de hallottam már csajtól azt is, hogy túl kedves, barátkozós vagyok, és először ő azt hitte rólam meleg vagyok.Tehát számomra vonzó lányok gyakran csak barátnak tekintenek. Külsőleg tényleg nincs gond velem szerintem, mert sok pozitív visszajelzést kapok.

Voltam 1 PUA táborban és néhány hasznos tanácsot elsajátítottam. Néha úgy érzem nem tudom átvenni a magyar mentalitást, mert kisgyerekként a legjobb barátaim angolok voltak, és azóta is Amerikában éreztem legjobban magam.

Volt olyan, hogy egy csaj akivel végül is barátok vagyunk, elhívott szalagavatójára és a végén, legnagyobb meglepetésemre lesmárolt, de szerintem csak azért hogy a barátnői előtt felvágjon, mondván „Bocsi, nem bírtam ki”.

Talán túl nagy elvárásokat támasztok, de én úgy érzem csak akkor tudnék vonzódni egy lány iránt külsőleg és belsőleg is, ha legalább magas, csinos, szép, tud vidám, kicsit bohóc és komoly is lenni, van elképzelése mivel tudna szívből foglalkozni, szerény, de határozott, és nyitott az utazás témára (nem 1-2 napos vakáció, hanem komolyabb élmény), akár a külföldre településre, és kreatív, valamilyen hobbija van, amiben alkotómunkát végez, lehet vele beszélni és egymás egójával is játszani mint férfi és nő, illetve nem feltétlen városi, pörgős csaj, hanem a kettő között van, szereti a városi pörgést, de vidéki elvonulós alkotómunkát, természetet is.

Szexuális téren nagyon tapasztalatlan vagyok, mégcsak fenekét fogtam meg csajnak és smároltam, kézfogás, puszi, ölelés kb ennyi. Néha begörcsölök amikor szóba jönnek ezek a témák főleg olyan csajok társaságában akik tetszenek. Ha pl. felszínes közgázos arcokkal bulizok akkor ezekről általában hazudok is. Viszont néhány barátomnak elmondtam és volt köztük aki nagyon meglepődött, de természetesen ez őszintébb baráti kapcsolatot eredményezett mindig. Nem is tudnám elképzelni, hogy amikor majd „elvesztem”, akkor erről hazudjak. De volt már olyan hogy ezekről nagyon szabadon, poénosan beszélgettem „menő csajokkal”, eleinte kerülve a szüzesség témát. Nem szoktam nagyon berúgni sem, és füvezni is csak egyszer tettem életemben, de ezek nélkül is tudok gyakran vidám és kreatív lenni, de van egyfajta közeledési pánikom, és valahogy szeretném ha lenne valami véletlenszerű története annak ahogy megismerkedek csajokkal. Nem vagyok leszólítgatós, max néha bulikban tánc alatt, ha a zene is jó.

Abszolút problémáim vannak önbizalommal, mert nem érzem magam olyan embernek sok szituációban amilyen szeretnék lenni, elég férfiasnak, elég függetlennek, olyannak akikkel mások több időt el akarnának tölteni, mert fényt visz a társaság életébe. pedig hívnak ide oda bulizni, de azt néha felszínesnek érzem. úgy érzem le vagyok maradva kicsit, de néha nem érdekel az egész, mert én saját magamnak és az a néhány közelebbi barátom képesek vagyunk annyi ingert biztosítani számomra, hogy szó szerint soha nem unatkozom, csak maximum magányos vagyok (pl. amikor tervszerűen le akarok ülni érdeklődési köreimmel foglalkozni, vagy kábultan facebookozok).