Lányok ti 23 évesen összejönnétek, egy érett, komoly 15-ös sráccal?

Ez egy oltari nagy kamu, ilyen a vilagon nincs.

A beteg gondolatsidat inkabb hagyd csak meg a negy fal kozott, perverz allat.

#30-as:

Először is a végén lévő megjegyzésedre kell reagálnom: Azt hiszem félreértettél valamit. "Játszhatod a nagylányt, de előbb-utóbb" ...Nagylányt? Akkor ez biztos nem nekem szólt. Én vagyok a 12 évvel fiatalabb fiú.

"Már bocs de a szexmegvonás enyhén szólva megalázó. Komolyan jegyért szeret vagy nem szeret testi értelemben?"

12 éves fiúként én mondtam a 24 éves lánynak, hogy 14 éves koromig nem nyúlhat hozzám. Elsőre megértette. Bebiztosítottuk magunkat, hogy az aktuálisan hatályos törvények/jogszabályok szerint tiszták maradjunk. Utólagosan nővérem elmondta (mikor már 15 voltam), hogy azalatt a két év alatt, ráállította egy magánnyomozó ismerősét a páromra (ezért le is ordítottam nővérem fejét), hogy figyelje kikkel milyen kapcsolatot ápol. Biztos forrásokból, folyamatos nyomozásokból (amikről én csak később szereztem tudomást), kiderült, hogy a párom senkivel nem feküdt le azalatt a két év alatt. Egy férfi volt csak feltűnő, de róla meg kiderült hogy a bátyja, akit kitagadott a családjuk. Gyakorlatilag megvárt azalatt a két év alatt.

"A kiskorúak többsége menekül a házasságba, nem azért mert annyira rendben van a kapcsolata hanem mert annyira gáz a családja"

Ő már alapból nem volt kiskorú, így gondolom nem rá érted, de ő alapból nagyon jó körülmények között élt. Az apjának több külföldi cége van, 8 háza van vidéken az országban, 17 lakása, és két ház is az övé a budai hegyekben. A családja pedig szereti őt, sosem volt gondjuk az időbeosztással munka, család, szórakozás szempontjából.

Az életkörülmények mások, de ugyanígy van nálunk is. Mi az átlagos középosztályban éltünk, nem engedhettünk meg magunknak mindent, de nem is volt hiányunk. Mindig minden jól telt. És mivel valaki felhozta a pótanya dolgot...az anyakomplexus olyan esetben alakul ki, ha alapból nem lenne anyám (mármint születésemtől nem ismerném), elvesztettem/elhagyott volna, vagy túlságosan elkényeztetett volna, vagy nem törődött volna velem. Csakhogy ezek közül egyik sem volt jelen. Eddig sem szülőt, sem nagyszülőt nem vesztettem el (legalábbis nőneműeket nem).

22es gratula! tok jo olvasni ilyeneket. ki a f..zt erdekelnek a tarsadalmi szabalyok, meg a szemelyi igazolvanyba irt kor, ha ket szerelmes ember boldog?? tokre nem ertem a hozzaszolokat, ok most mind megfelelni akarnak valami kulso nyomasnak, nem elegedett eletet?

de megha azt vesszuk hogy pszihologiailag problemasok es potanya meg potapa meg mittomen, ezis ki a f..zt erdekel ha tok jol kiegensulyozottan megvan ket ember???? ilyen alapon az emberek 99%ara lehetne huzni valami psziho rendelleneksseget, koztuk peldakepek es hiressegek. ez nem jelent semmit..a gyerekunket is nem akkor neveljuk a legjobban a tisztes csalad vagyunk kulsoleg (mikozben a 4fal kozott sok a veszekedes), hanem ha mutatjuk a boldog elet peldajat!

a kerdesre valaszolva, enis ismertem olyan 15evest aki teljesen ki volt fejlodve meg szoros, mint egy 25eves. de ritka az ilyen, es valszeg nem mukodne a kapcsolat a fiu tapasztalatlansaga miatt. de azert meg lehet probalni.

#38:

Akkor majd mérlegelek, ahogy az én szüleim is tették. Régóta ismerték a lányt, de csak a 14. születésnapom előtt fél évvel mondtam el (akkor már 1,5 éve együtt voltunk), hogy ő az. Tudták, hogy milyen. De még akkor is megmondták, hogy kapunk pár hónapot, azalatt ők megfigyelnek minket, és ha bármi kivetni valót találnak, akkor szakítunk. Ezt pedig el is fogadtuk! Én pedig ugyanígy teszek. Ha a gyermekemnek egy jóval idősebb udvarlója/kiszemeltje akad, akkor megfigyelem és mérlegelem a dolgot, ahogy az én esetemben is történt. Szerencsére az objektív logika családi vonás. Eddig az ismert felmenőket tekintve apai ágon ez még sehol nem maradt ki, legalább az egyik szülő mindig ilyen volt. Azok pedig ilyenre nevelték a gyereket is. Ez alól pedig én sem leszek kivétel. A gyerekemnek is meg kell majd tanulnia érzelemmentes, objektív, logikai döntéseket hoznia. A családi tisztelet pedig mind az én, mind a feleségem családjában teljeskörű volt mindig is, így ez sem okozhat gondot. Ha mégis, az már csak nevelés kérdése.