Te hiszel abban, hogy egy jól megalkotott teszt kérdéssor alapján el lehet dönteni, hogy összeillenek-e vagy sem a párok?

Elvben hiszek, a gyakorlatban viszont nem. Egyrészt az emberek ismerkedési helyzetben a lehető legjobb oldalukat próbálják mutatni, és nem feltétlenül látják reálisan magukat. Például vannak olyan személyiségtípusok, akik önmagukban egyáltalán nem képesek látni a hibákat, mások pedig kifejezetten leértékelik magukat. Ezért a tesztet is ennek alapján töltenék ki, nem lenne objektív.

A másik, hogy a két ember kombinációja az, ami igazán számít a kapcsolatban, vagyis az, hogy EGYMÁSBÓL mit hoznak ki.

A harmadik tényező, hogy a teszt csak tudatos információkat hordoz, holott az emberek túlnyomórészt tudattalanul működnek: sokkal inkább hat a másik ember kisugárzása, gesztusai, illata, stb., mint gondolnánk.

Nekem volt olyan, hogy racionálisan minden (de tényleg minden) stimmelt, aztán a személyes találkozón konkrétan rázott a hideg a másik közelségétől. Nem a külseje miatt, mert amúgy tetszett, de valahogy nagyon kellemetlennek éreztem a kisugárzását. Ez az, amit tudatosan nem lehet megmagyarázni.

A barátommal teszt alapján nem jöttünk volna össze. Mindkettőnkben vannak olyan tényezők, amik az ismerkedéseink során kizáró oknak számítottak volna, már rögtön a kezdeti fázisban. Ennek ellenére az IGAZÁN lényeges tényezőkben nagyon jól működünk, és ez nem derült volna ki tesztből, mert korábbi kapcsolatainkban nem így működtünk. Egymásból hozzuk ki a legjobbat.

Ha a személyiségtípusokra gondolsz, akkor igen. Az alapján kéne párt választani, és megóvnánk magunkat sok rossztól.

A barótnőmmel szerelem volt első látásra. Nyilvánvaló volt hogy semmi közös nincs bennünk legbelül, éreztem hogy ő nem olyan mint én, sőt nagyon más. Kitöltettem vele a tesztet, ki is jött a teljesen egyértelmû és várható eredmény. Ellentétek vagyunk. Megvolt a szerelem, és nagyon szerettük egymást, de ez semmit nem ért. Előbb utóbb kijöttek a nézeteltérések, és a személyiségből fakadó viták, nem tudtuk elviselni egymást. 1 évig voltunk együtt. Szóval azért nem kéne félvállról venni ezt a témát, és elkönyvelni hülyeségnek. Én mindvégig tudtam hogy nem illünk össze. Megvolt a közös zenei érdeklődés, stílus, volt közös téma, meg minden egyéb... de az csak a felszín.Azt hittem a szerelem erősebb ennél, és jól megleszünk, de éreztem legbelül, hogy nem ő a lelki társam.

Ja igen, ezt nem úgy kell érteni, hogy egy teszt alapján minden megfelelö, akkor már szerelem is lesz belőle.

Ezek csak a racionális részei a dolognak. Ettől még az illető lehet vonzó, vagy taszító is.