Mi emberek, a legtöbbször miért úgy tekintünk párkereséskor a másikra, mint egy piacon megvásárolható kg húsra?

A kérdező kommentje:

De, ha olyat keresünk, aki a hiánysságainkat kiegészíti, akkor nem egyenrangú partnert keresünk, hanem csak egy pótlékot, aki egyben a közönségünk is lesz saját gyengeségeink elcipelésére. Nem? :D

Nem egészen. :-) Megpróbálom felvázolni.

Ha az emberek tökéletesek lennének, akkor két ugyanolyan ember tökéletes párt alkotna egymással. De nem vagyunk tökéletesek.

Ha két teljesen ugyanolyan de tökéletlen ember összejön, addig remekül működhet a hasonlóságok miatt a kapcsolat, amíg le nem hullik a rózsaszín szemüveg. Akkor felerősödnek a hiányosságok, amik problémát generálnak. Na most ha ezek a hiányosságok ugyanolyanok, akkor nem tudják kiegészíteni, kipótolni egymást, és vagy az lesz, hogy unalomba fullad a kapcsolat, szépen ellaposodik, és vége, vagy egymást fogják bosszantani állandóan, és emiatt lesz vége (csak akkor nem feltétlenül békésen), esetleg lehúzzák egymást, pl. ha összejön két depressziós hajlamú, amint jönnek a szürke hétköznapok, egymást fogják lehúzni folyamatosan, ha összejön két nagyon akaratos ember, állandóan veszekedni fognak.

Ha a tökéletes ellentéteddel jössz össze, azaz nincs bennetek semmi közös, az kezdetben nagyon érdekes, izgalmas lehet, de hosszú távon nem működik, szintén szakítás vagy válás a vége, vagy egy mérgező kapcsolat, házasság. Tipikus az az eset, hogy "majd én megváltoztatom", és persze nem sikerül.

Úgyhogy az a jó, ha van bennetek bőven közös, de a hiányosságok, különbségek nem kibékíthetetlenek, hanem valahogy egymásba kapcsolódnak, és így tudtok pl. tolerálni egymásnak dolgokat, vagy a háztartásban jól megosztani a munkát. Mint egy puzzle.

Én pl. nem tudnék együtt élni dohányzóval, nekem ez egy kibékíthetetlen ellentét lenne, akármennyire is hasonlítunk más területen, más nemdohányzónak meg nem probléma.

Végre (többnyire) értelmes válaszok. :)

A kérdésfelvetésre:

# 10-nek tökéletesen igaza van, hogy amikor már valaki "udvaron belül" van, akkor könnyebb tolerálni. Mert ami idegen, az ijesztő! Hosszú ideig ismerkedtem több társkeresőnk, és bizalmatlanul méregettem a jelölteket, hogy mi bennük a hiba... mert hiba mindenkiben van, és amíg nem tudom, hogy micsoda, addig ijesztő, félelmetes!

Aztán jött valaki (nem társkeresőn), akinek előbb ismertem meg a gyengeségeit, mint az erősségeit, és őt el tudtam fogadni olyannak, amilyen.

Kiegészítés: maradva a piacos példánál, ez olyan, mint a dinnyevásárlás... ha nem nézek bele a belsejébe, akkor lutri, hogy mit veszek.

Ezért én már nem is szoktam egész dinnyét venni, csak olyat, ami már fel van vágva, látom a belsejét, érzem az illatát. :)

Végül is így találtam párt is... láttam a belsőjét, tudtam, hogy mit választok! Ehhez azonban idő kell, ami a társkereső piacon általában nincs...