Régen miért ment sokkal könnyebben az ismerkedés, mint mostanában?

Ha valakinek a virág és csoki nem tetszik az első randin, annak két oka lehet: 1. Ahhoz a kisebbséghez tartozik, aki tényleg nem szereti az ilyesmit 2. Ezzel "lekötelezed" őt, és ha nem lesz semmi a randiból, mindenféle r*binek elmondod, hiszen te annyit költöttél rá, olyan figyelmes voltál vele, és mégsem kellesz neki.. És ne mondjátok, hogy ez nem jellemző a férfiak nagy részére. Elég, ha csak egy ilyen rossz tapasztalata volt a nőnek, máris más színben látja az ajándékkal érkező férfiakat. Én pl. mindig örültem a virágnak, de látva, mennyire megváltoztak a férfiak, milyen "elvárásaik" lettek az egyébként kéretlen ajándékért cserébe, már én is aggódnék elfogadni.

Ismerkedni pedig mindenkinek könnyebb tizenévesen, mert akkor még teljesen mások a preferenciák, a párkeresés nagyjából kimerül annyiban, hogy a férfi/nő érezze jól magát a kiválasztott társaságában. Később ehhez egyre több igény társul, aminek egy része érthető, másik része irracionális. Az viszont tényleg elég ijesztő, hogy két jó szóért te már eladnád a lelked.. nem elsősorban a nőkkel van a baj, ha te ilyen vagy, akkor túlságosan függőségi helyzetbe kerülsz egy kapcsolatban érzelmileg, márpedig ez kizárólag az anya-típusú nőknek imponál. Egy 21 éves (korban hozzád illő) nő még az esetek legkisebb részében vágyik gyerekre, és terhes számukra az, hogy te ennyire függsz a döntéseiktől, vagyis korlátozva vannak szabad döntési jogaikban. Egy instabil férfival alapból kapcsolatot sem alakítanak ki az óvatosabbak, mert nem vállalják azt a lehetőséget, hogyha szakításra kerül a sor, a másik összetörjön, öngyilkossággal fenyegetőzzön, és úgy általában az egész kapcsolat alatt érzelmileg zsarolja őt, mert nem egészséges az önértékelése. Egyáltalán nem az alfahímségről szól ez a dolog, pusztán arról, hogy ne legyél kapcsolatfüggő, mert egy ilyen személy sosem a párját szereti igazán, csak a párkapcsolatot. Egy egészséges lelkű nő/férfi pedig nem "rabszolgát" akar, aki mindenben lesi a kívánságait, hanem olyan embert, akire támaszkodhat, és aki olykor ellentmond neki, majd meggyőzi az igazáról. Nem lehet tisztelni olyan embert, akit irányíthatsz, ellenben ha tud néha olyasmit mondani, amiben neki van igaza, akkor jó páros vagytok, és erősítitek egymást együtt. Szóval a te esetedben szerintem nem a nőkkel van a baj, hanem azzal, hogy túlságosan alárendeled magad olyan nőknek, akik nem alárendelt férfiakat keresnek.

Ahogy írták előttem páran, a korral változnak az elvárások. Van, akinek kisebbek, de a többségnek nagyobbak. Pl. 16 évesen, a gimi közepén álmomban sem jutott volna eszembe azon gondolkozni, hogy a pasim hogy fog keresni, milyen lesz, ha különköltözik a szüleitől, vagy milyen autója lesz. Ott az számított (nekem) hogy kedves legyen, a külseje a mércém szerint üsse meg az átlagost és a szex csúcs legyen vele.

Most, huszonéveim elején az az elvárásom, hogy legyen egy szakmája és egy munkája, ahogy nekem. Nem nagy was ist das, csak legalább 60 ezret keressen (ha még velem egykorú és nemrég végzett a sulival).

Viszont mást várok el egy 40-estől pl. Ő már lakhatna külön, kereshetne 120-150 között és lehetne autója (nem kell a legszuperebb, csak guruljon.)

Lehet, hogyha 25 éves leszek és már külön élek a szüleimtől, akkor el fogom azt is várni, hogy a velem egykorú pasi is éljen külön, meg mondjuk el tudjon tartani 1 évig, ha gyerekünk lenne és otthon kellene lennem vele.

Ez evolúciós dolog a nőknél, hiszen amíg terhesek, szülnek, kicsi a gyerek, addig nem tudnak róla önállóan gondoskodni, kiesnek a munkából és biztos támasz kell.

Más tészta aki gyerekellenes és csak a külsejére akarja a pénzt. Ebben a média is hibás. Azt sulykolja az emberekbe, főleg a nőkbe, hogy csak a kacsaszájú, műmellű, műhajú, műszempillájú nő a nő és hogy csak ő a kelendő a pasik számára. Ekkor meg ugye jön a görcsös megfelelni vágyás magának, meg a pasiknak (hiába foglalt, kell a hiúságának, hogy Mindenkinek tetszen azért még) és hát a női szakmákat (tisztelet a kivételnek) nem fizetik úgy meg. Egy esztergályos mindig jobban fog keresni, mint a bölcsödei dada stb.

Így ők a pasival akarják kielégítettni a beléjük sulykolt hatalmas igényeket.

Megértem a mai pasikat, nehéz nekik. Még 30 éve elég volt, ha valaki kicsit kigyúrta magát, hozzá volt egy helyes arca és a lányok álma volt. Nem voltak ekkora különbségek a társadalmi rétegek között, a boltban volt 2-3 féle ruha és kész. A gazdagok divatja el sem jutott az átlagember tudatáig.

Nincs titok, sajnos ilyen a világ. Talán olyan lányt kell választani, aki nagyon szegény volt/van és nincsenek akkora elvárásai, mert hozzászokott a rosszhoz.