Ha a férfiak minden átlagos nőt ostromolnak, akkor hogy van az, hogy sokakhoz még oda se mennek soha?

11: igen, erre én is rájöttem. pont tegnap néztünk filmet a vőlegényemmel, teljesen ki voltam akadva, hogy a film főszereplő pasija nem mozdult rá a lányra, akibe bele volt bukva, merthát tök egyértelműen ezt várta. a párom meg csak pislogott, hogy valószínűleg neki sem tűnt volna fel a dolog, ő is ugyanilyen kis esetlenül bénázott volna. hát hihetetlen.

pedig ahogy elnézem, nők körében ezek a jelek egyértelműek, tehát univerzálisan minden nő látja a másik nőről, hogy mit akar. valamiért a pasiknak esik nehezére ezt megérteni.

Szeretem a barna hajú, szemüveges, mosolygós nőket, nincs igazi hercegnő elvárásom, a haverok szerint a tipikus szomszéd jó kislány/óvónéni típus jön be, talán egyetlen elvárásom, hogy ha én tudok tenni azért, hogy ne hízzak el, akkor a lány se legyen nehezebb, mint én.

Nos, ilyen nőből nem foglalt 2 féle van:

- az egyik kitudja, hogy mire vár (pedig túl a 27-35-ös korosztály ami érdekel már tudhatná), a tökéletes pasi sosem jön el, de rendületlenül várják, másnak meg esélye sincs

- a másik fajta pedig beleunt az egészbe, két ha nem munkában van, akkor otthon ül, ha beszélgetni kezdesz vele megijed, de amúgy sem nagyon lehet beszélgetni, mert ha nem a kollégád vagy a szomszédod, akkor körülbelül esélyed sincs, hogy megismerd.

"Nana, azok az egyértelmű jelek csak nektek egyértelműek, nem univerzálisan."

nagyon igaz!!!

Egyértelmű jelek pró és kontra sem egyértelműek egy pasinak.

Exem pl sok férfi ismerőssel rendelkezett, mindig mondta, hogy ő milyen egyértelmű jeleket ad nekik, hogy csak barátok, és sosem értette meg, hogy egy pasinak ezek az egyértelmű jelek kb mintha ott sem lennének, aztán voltak a nagy pofára esések.

Én meg múltkor kaptam meg egy nő ismerőstől, hogy azért gondolom, hogy nem jövök be a nőknek, mert a férfiakhoz hasonlóan észre sem veszem, amikor a lány kb 5 méteres táblát tart a feje felett, hogy "gyere, rád várok"...

Mindenkinek más a sokmindenki más :)

Nem mindenkinek tetszik az a sokmindenki, nekem a sokak akikhez odamegyek ahhoz lehet h mások soha nem mennek oda mert nekik azok nem tartoznak bele a sokakba.

De lehet h azok a sokak, sokszor észre sem veszik ha az a sok férfi közeledni akar.

Mert sokan bújócskáznak, van aki még rá sem néz a másikra ilyenek. Szóval sokan vannak akik szeretnének a sokakhoz közeledni de nem tudnak.

Érted?

Kérdező, minden nő talál férfit. Persze, tisztában vagyok vele, hogy a nők a nem jó külsejű férfiakat ritkán azonosítják eleve a nemük alapján így a kérdésed kis lesarkítással még lehet igaz is.

Egyszerű: Férfi genetikai kódja, hogy akarjon szaporodni, amit egyébként a nők sértésnek vesznek ha nem a szőke herceg póznája díszeleg őket látván...

Én átlagos vagyok, hozzám sokszor odajönnek/írnak volt, hogy a buszon zenét hallgattam, de ennek ellenére és az üres helyek tucatja ellenére is mellém ült és lökte a dumát srác (az állatja). Most, mióta van barátom 2 éve, már azért kevesebben próbálkoznak, mert hatalmas méretei vannak a barátomnak (mindenféle értelemben) de még így is van olyan merész, aki utánam fütyül. Nem öltözködök feltűnően, mindig kócos vagyok smink nélkül, aztán betalálnak. Azt hozzáteszem, hogy azért nem a modell szépségű, meg a kiöltözött műmájer hapsik, de az átlagosak.

Akinél azt látom, hogy nem szólítják meg, az vagy olyan görcsösen viselkedik és süt belőle, hogy "félek sz emberektől" , vagy agresszív "ha rám nézel, keresztbe megeszlek", vagy hatalmas, kráternyi pattanásai vannak huszonévesen és a bőrgyógyász nem tudja kikezelni.

Aki mosolygós, átlagos lány, annak mindig lesz valakije ha akar és normálisan viselkedik.

Egyet értek a hatossal. Én is elég jól kinéző lány vagyok, utcán ugyanúgy megnéznek a fiúk. De mégsem jön oda hozzám senki. Csak úgy random utcán leszólítani tényleg csak a romák, az arabok, vagy a feketék szoktak. A magyar srácok egyszerűen nem menek odajönni. Most ha visszagondolok, összesen két magyar fiú rémlik, aki az utcán mert oda jönni hozzám, gyanúm szerint mind a kettő enyhébb értelmi fogyatékos volt(ezt nem szitokszóként írtam, tényleg azok voltak). Oké, nem vagyok kiöltözve, általában farmert meg egyszerű felsőt hordok tonacipővel, de azért jobban kinézőeket, sminekelem is magam, a hajam is ápolom.

Akik bulikban, kocsmákban oda jönnek is inkább csak szexre mennének, nagyon ritka az, aki tényleg kapcsolatot keres ilyen helyeken. Szóval jól kinéző, gyakran eljáró, népszerű lányként nem nagyon kapkodnak utánam a fiúk, mivel nem mernek kezdeményezni.

19-es: utcán én sem szólítok le senkit, és most már lassan máshol sem. Az utcával (vagy egyéb nyilvános hellyel) az a baj, hogy a legtöbb nő borzasztó defenzíven viselkedik, mivel csak olyanok szólítják meg őket, akikkel gond van, így élből elutasítanak mindenkit (múltkor egy hivatalban kezdeményeztem beszélgetést egy lánnyal, kb úgy reagált, mintha megkérdeztem volna, hogy nem akar e ott helyben egy anált bevállalni, egyébként meg adja át a pénztárcáját, pedig csak el akartam ütni csevegéssel az alaphangon 1 óra feletti várakozást).

Olyan hobbim van, ahol gyakran összejön 10-40 ismeretlen ember egész napra, egy időben ezeken rendszeresen ismerkedtem, és elég lehangolóak voltak a tapasztalatok:

- nem veszi észre, ha randira hívom. megkérdezem, hogy lenne e kedve meginni egy teát valamikor vagy hasonló, és gyakorlatilag semmi válasz, se igen se nem.

- kb a "jézusom veled" szinonimája vérmérséklettől függően

- bocs van pasim, és bár egész nap dumáltunk egy olyan mondatot nem sikerült mondanom, amiből ezt levehetted volna (gyk elmesélte a fél életét, valahol egy beszúrás elfért volna, hogy és akkor a párommal...)

Persze, mondhatjuk, hogy nem vagyok elég jóképű ehhez ezt akár el is fogadom, azt viszont nehéz elképzelnem, hogy látok egy rakás szingli csajt, akihez rajtam kívül pár hónap alatt odamegy még 20 srác, és egyiket sem találja legalább egy randihoz megfelelőnek.

Az összes haveromnak, kollégámnak hasonlók a tapasztalatai, kb a főiskolás korosztály az utolsó akit még randira lehet hívni 27+ pedig csak a barátnőknek zokog, hogy őt senki nem meri megszólítani, de ha mégis, akkor totál zéró szinten kezelik a helyzetet, egy idő után meg az ember elveszíti a lelkesedését.