Miért ennyire zűrös a társkeresési taktikám? A párkapcsolatra minden embernek szüksége van?

Én, mint társkereső (20/L)

találkozások 40%-ban kifejezetten tetszek a fiúnak, és további találkozásokat ajánl fel, általában ők is tetszenek nekem.

10%-> Mintha tetszenénk egymásnak, de nem történik semmi, az illetve csak részben szimpatikus és beszélni se tud semmiről. (Ezekben az esetekben soha nem lesz 2. találkozó)

50%-> Nem tetszek a másik félnek-> ezt meg is mondja néhány esetben, vagy utólag mondja meg, vicc, hogy ezek az emberek általában nekem se jönnek be, csak próbálok intelligens módon viselkedni, és esetleg nem kimondani megsérteni a másikat, itt sem lesz 2. találkozó. Ezeknek az embernek a viselkedése is olyan furcsa, abszolút nincs közös nevező.

Most jöjjön az a 40% akikkel folytatódik az ismerkedés->

eseteket mondjuk 1/3-ban nincs csak 2. vagy 3. találkozó, még akkor sem ha az első nagyon jól sikerült, elfogynak a közös témák, közös nevező is elkezd teljesen megszűnni és ez így véget is ér.

2/3 -> Szeretnének találkozni, ezzel nincs is baj, de olyan 8-10. találkozó után marhaunalmassá válik az egész. A legtöbbször azt érzem amikor együtt vagyunk, hogy legyen már vége a talinak, habár tetszik a srác és vonzó is. Annyira ellaposodik az egész. Közös program vagy testi kapcsolat után se érzem azt, hogy annyira jó lenne párkapcsolatban lenni. És ebből a sok találkozóból ha van olyan ember akivel megszeretjük egymást, emiatt, hogy ennyire ráunok az egészre, előbb vagy utóbb bedobom a THE END kártyát és élvezem a szingli életet és a barátaim.

Van olyan ember akinek nem való párkapcsolat?