Rengetegféle lányt, nőt látok most a nyáron, de esélyem sincs senkinél sem, ezt próbálkozások nélkül is tudom. Mikor lesz már vége a nyárnak?

Ha kimozdulok, mindenfelé sok szép nőt látok. Még a csúnyácskábbak is előveszik a számukra legcsinosabb ruhát, meg korrigálnak egy kis sminkkel. Alacsonyak, magasak, vékonyak, ducibbak, szőkék, barnák, kék szeműek, barna szeműek, világos bőrűek, napbarnítottak, hosszú hajúak, rövid hajúak, festett hajúak, fiatalabbak, idősebbek...

Csomó típus közül lehet válogatni, vagyis lehetne, ha értenék a nők nyelvén. Nekem csak egy a gondom, mégpedig az, hogy fixáltam magamban, soha egy nőnek sem jövök be. Nem vagyok mintaférfi. Rengeteg hibám van. Nem vagyok pénzes. Nem vagyok jóképű. Nem vagyok nagy dumás. Nem szeretem a nyarat. Nem szeretek sehová se járni. Minden lánynak a menő, nagyszájú, népszerű srácok kellenek, azaz minden tulajdonságomban pont az ellentétem.

Télen is el tudok menni a barátaimmal inni, ehhez nem kell, hogy nyár legyen. Huszonegy-két évesen még nem lenne annyira ciki így sírdogálni, csakhogy már közelebb vagyok a 40-hez, mint a 30-hoz, és ez nagyon kínos.

Nem volt jó gyerekkorom, mondhatni pocsék volt. A szüleimtől kaptam hideget-meleget, ami a csövön kifért, sosem voltak elégedettek velem, ha jót is csináltam abba is belekötöttek, szétverték az összes önbizalmam. Mivel nagyon rusnya gyerek voltam, az iskolában sorozatosan a lányok célpontja lettem. Mindig hátul ültem másik 2-3 hozzám hasonló fiúval, akiket mindig megdobáltak a lányok almacsutkával, szendvicsmaradékkal. Ferike és a néhány barátja voltak az iskola csicskásai, akiket leköptek még a folyosón is.

A munkahelyemen egyetlen nő sem dolgozik. 36 éves létemre nem tudtam a nők közé szocializálódni, mert kis koromtól kezdve gyűlöletet kaptam minden irányból. Ilyenkor nyáron még rosszabb, amikor az a sok szép lány jár-kel az utcákon, és tudom, hogy soha sem lehet egyiknek sem a barátja. Ilyenkor szeretnék inkább meghalni.