Egy srác ezt írta, és nem igazán értem, hogy most elmebeteg lenne?

Azóta úgy tűnt, hogy normális lett, de megint írt... Mondjuk teljesen kiborultam, és szégyellem is magam miatta.

"Üdvözöllek ebben a szerény kávézóban. Ismerős a hely? Nem? Pedig te voltál az, aki ide kergettél hónapokkal ezelőtt, itt, ahol egyszer elvakít a fény és boldogság, máskor a sötétség és keserűség. Itt, ahol minden nap a legérzékibb mérget szolgálják fel, néha-néha megkegyelmezve nekem pár korty gyógyitallal. Tetszik a látvány? Élvezed? Érzed már te is? Hát üdvözöllek téged az Őrület kávézójában, a TE kávézódban, és örülök, hogy most már te is tagja! Úgyhogy foglalj helyet, töltsük színig poharunkat méreggel, és igyuk ki fenékig egymásét!"

Majd...

"Megragadnám kezeid, és ha nagyon szabadulni akarnál, megragadnám karod, és ha még mindig nem néznél rám, megmarkolnám vállaid, és ráználak, majd megfognám fejed, mindkét kézfejemmel, gyengéden, mégis szorosan, ahogy a legtörékenyebb, legértékesebb porcelánt, és egyetlen percre, egyetlen mértéktelenül hosszú, és fájdalmasan rövid percig hagynám, hogy találkozzunk tekintetünk, és abban az egy szent percben, mindent megtennék, hogy mindenem, amim van, átadjam, és minden, ami benned rejtőzik, felszínre hozhassam. És abban a pillanatban, amikor egymás lelkében fürdünk, alámerülünk egymás mélységének, ahol megszűnik a te és az én, és helyébe lép a mi, akkor, akkor és azután csak nevetnénk. Mint akik megtébolyultak, és ráeszmélnénk, hogy ostobák, idióták, és hihetetlenül kár volt minden, amivel szép lassan megöltük egymást."

Ismerjük egymást nagyon sok hónapja, néha nagyon kedvelem, néha agyamra megy, néha, mikor ilyeneket csinál én konkrtétan félek, mert ilyenekt nem ír egy normális ember.

Folyton összezavar és kikészít, és nem értem miért teszi ezt velem és hogy mit akar ezzel...