Szerintetek a nők a férfiak hány százalékát tarthatja alkalmasnak párkapcsolatra, és fordított felállásban mennyi ez az arány?

Elvileg a nők a férfiak 10% át tartja alkalmasnak, erről volt is egy cikk az egyik netes hírportálon.

A fordítottjáról nem írtak.

Én a magam részéről a korombeli, egyedülálló férfiak kb. 2-5%-át tekintem potenciális társnak. És olyan férfira vágyom, aki hasonlóan van a nőkkel, nem jó neki "bárki", hanem szintén mondjuk max. 5%-ot tekint potenciális társnak.

Ha ez a két 5%-os halmaz épp metszi egymást, akkor halleluja! :)

# 8: "külső hibáit"?

Ezek szerint, ha egy nő eltér az "ideálistól", az már csakis hiba lehet?

Én nőként nem tekintem "hibának" ha egy férfi nem pont az esetem (lévén nincs is pont az esetem), hanem egyben tekintem, hogy bejön, vagy sem (külső, belső, kisugárzás, stílus, személyiség...), és ebben a "csomagban" nincs olyan, hogy hiba. Ha valaki vonz, akkor tulajdonságokat látok, és nem hibákat. (Belsőben is.)

13: tökmindegy, hogy hibának nevezzük, vagy "tulajdonságnak ami neked nem jön be" az eredmény pontosan ugyanaz.

Ha neked jól esik, olvasd úgy a válaszomat, hogy "hiba" helyett "tulajdonságot" olvasol.

Ha ez megnyugtat, akkor hozzáteszem, hogy a hibák gyakran szubjektívek, van aki pl. a 150 kilós nőkért rajong. Neki a 150 kiló nem hiba, hanem jó dolog. A belső hibáknál könnyen lehet hogy annak ellenére hogy tudom, hogy hiba, hátrányos tulajdonság az életben, valahogy mégis közelebb hozza a szívemhez. Pl. volt egy nagyon nagy pofájú barátnőm, akik bizonyos helyzetekben elképesztő bátortalan lett. Ezt rettentő aranyosnak láttam benne.

# 14: Kérlek, ne vedd kötözködésnek, és azt sem gondolom, hogy az én "megnyugtatásom" lenne itt a cél, mindösszesen "hangosan gondolkodom".

Hiba... ismerkedési szituációban elsősorban azt tekintjük hibának, ami nem felel meg az elképzeléseinknek. De ilyen alapon az is hiba, ha egy pasi mondjuk szőke, mert nekem nem igazán jönnek be a szőkék. Vagy hiba az, ha valaki alacsony. Vagy tarkopasz. Vagy karrierista. Vagy vegetáriánus. Vagy nem szereti a tengert. Vagy nem szereti a macskákat. És még sorolhatnám, hogy mi mindent tekinthetnék hibának.

Én szeretem elkülöníteni az elvárásokat az igényektől. Igényem van például arra, hogy a partneremet fizikailag vonzónak találjam. Ez pedig nem számszerűsíthető, nevesíthető paramétereken múlik, tehát innentől kezdve nem az számít, hogy 5 kilóval több, vagy kevesebb az elvártnál, vagy hogyan öltözködik, vagy milyen az arcszőrzete, hanem a roppant szubjektív "tetszik-nem tetszik" elbírálás alá fog esni. Vagy kielégíti a fizikai vonzódásra vonatkozó igényem, vagy nem, de a lényeg, hogy lehet önmaga (!), és nem a saját értékítéletem alapján mérem, nem lesz attól több, vagy kevesebb, hogy nekem megfelel, vagy sem. Önmagában értékes ember marad, minősítés, leértékelés nélkül.

Azt gondolom, hogy az ismerkedési szituációkban mindenki egy "csomag", az összes külső és belső tulajdonságával egyetemben. Olyan csomag, amiből nem lehet válogatni, hogy ez jó, ez tetszik, megtartom, a nekem nem tetsző tulajdonságokat pedig kidobom. A csomagról döntök, hogy az én igényeimet kielégíti-e, vagy sem, és utólagos reklamációnak helye nincs, hiszen én választottam. Ha nem felel meg, akkor tudomásul kell venni, hogy rosszul választottam, rosszul mértem fel az igényeimet.

Hiba az, ha valaki 200 km-rel távolabb él? Szerintem nem, csak nem képes kielégíteni a rendszeres, rugalmas kapcsolattartásra vonatkozó igényemet. Hiba az, ha valaki kevésbé intelligens? Nem tehet róla, ugyanakkor nem lesz képes kielégíteni az intellektuális társalgásra és a szellemi partnerségre vonatkozó igényemet. Hiba az, ha valakinek alacsonyabb a szexuális étvágya? Nem hiba, csak megint csak nem találkozik az én igényszintemmel.

Érzed a különbséget? Minden ember arra vágyik, hogy úgy szeressék és fogadják el, ahogy van (persze némi csiszolódás egy társkapcsolatban nem árt, de nem elvárásra, hanem önkéntesen), és egy társkapcsolat akkor lesz harmonikus, ha nem szembesítjük állandóan (tudatosan, vagy tudattalanul) a társunkat azzal, hogy ez, vagy az a tulajdonsága nem igazán felel meg az elvárásainknak. Szerencsés konstelláció, hogy egy hímnemű "csomag" tulajdonságai (vagy legalábbis a nagy többségük) találkoznak az én igényeimmel, és viszont: az én tulajdonságaim is találkoznak az ő igényeivel.

De attól, hogy ez a szerencsés konstelláció nem áll fenn, én úgy gondolom, hogy nincs jogom egy másik embert minősíteni, hibásnak, tökéletlennek titulálni.

Számomra kifejezetten kellemes szembesülni azzal, hogy akivel épp ismerkedem, az nem "tökéletes", mert így magam is lehetek "tökéletlen", a kisebb-nagyon problémáimmal együtt szerethető, elfogadható, tolerálható.

"Szerintem eleve a kérdés rossz, ugyanis kell egy ismerettségi szint, hogy valaki a potenciális partnerek halmazba bekerülhessen"

Így van!

10: Nekem is úgy van, hogy ha valaki nagyon vonzó nekem, akkor avval ha összejövök és a kapcsolat elmélyül, akkor derül csak ki néhány olyan tulajdonsága, amit a "párkapcsolatra mindenkivel alkalmatlan" kategóriába helyezi őt.

Vagy nem mélyül el annyira a kapcsolat, mert a fiú/férfi ehhez nem eléggé teper. És akkor meg pont azt tekinthetjük kapcsolatra kizáró oknak, hogy a férfi nem akarja a kapcsolatot, hanem megmarad távoli ismerősnek vagy havernak vagy jóbarátnak, vagy egyenesen totálisan kerül engem.

Egyébiránt az teljesen mindegy, hány százalékuk tetszik, ha 1. nincsen KÖLCSÖNÖS vonzalom és 2. KÖLCSÖNÖS kompetenciák (morál, jellem, társas és szexuális készségek) a párkapcsolat működtetéséhez.