Miért rúgnak bele sokan abba, aki segítséget kér?

Ja értem,tehát az igazságot leírni nem lehet,mert jajj megbántjuk vele szegényt,ugye?

A való életben is abba rúgnak bele a nők is még jobban,aki alapból már a földön van.Mint pl. én is ezt kaptam,mínuszos az önbizalmam jócskán már,mert annyiszor aláztak már meg,nevettek ki nők,úgy hogy nem is ismertek,hogy az valami elképesztő.

Ráadásul azok a srácok megbecsülnék az adott illetőt,csak hát ugye a királykisasszonyoknak csak a helyes,izmos szőke herceg jó a fehér lovon...

És nem az számít,hogy kedves,intelligens,tisztelettudó legyen,hanem csak annyi,hogy jól nézzen ki aztán kész.

És igen minden nő ilyen sajnos manapság :/

24/F

A fájó igazságot bizony nem könnyű lenyelni.

Legközelebb ha egy nő megcsalja a párját, és nagyon sajnálja, írjam meg neki, hogy semmi gond és nem is csinált semmi rosszat?

Gondolom ez jobban esne neki, mintha azt írnám, hogy olcsó qrva.

Nem tudom. De nem is értem miért itt keresik, keresem a választ.

Általában kinevetem magam, amikor olyan kérdést nyitok meg, ami engem is érint. Elkezdem olvasni a válaszokat, és a válaszolók alkotmányos, emberi jogokat sértenek. Komoly jogszabályokat hágnak át. Csak azért merik itt megtenni, mert névtelenek. Az internetet úgy kezelik mint egy videojátékot. Nem valós, azt nem egy embernek mondják. Sőt amint leírják lépnek a következőre, nem is történt meg. Nem rágják rajta még napokig magukat, mert nem valós problémákként, történetekként, sorsokként tekintenek rájuk. Nem egy élő, érző lénynek, aki akár lehet a legjobb barátja, a kedvenc tanárja, jó fej munkatársa, aki mindig kisegíti, az egyik rokona. És a földig tiporja, ha nem tovább. Mert nem tudja kinek írja, nem is érdekli.

Depressziós, beteg embereket bántanak. Vagy egy egészséges fiatalt taszítanak lelki betegségbe.

Nem értem, hogy az emberek a dühüket, megalázottságukat, szomorúságukat, szenvedésüket, megpróbáltatásaikat miért nem arra használják, hogy segítsenek.

Én is baromi jó tippeket tudok adni másoknak, olyan témákban amelyekben magamnak sosem tudtam segíteni. Csak akkor tudatosodott bennem, amikor leírtam. És pár hét múlva a saját problémámra vissza küldte azt, amit én magam írtam.

Szóval amint ez tudatosult bennem, elkezdtem olyan témákban hasznos, építő segítséget nyújtani, amelyre én is rászorulok. Mert amikor őt motiválom, magamat is motiválom. Amikor neki elmondom, hogy mit kéne csinálnia, elmondom magamnak is. Bevált! Úgy segítettem magamon, hogy közben, eredetileg másoknak segítettem.

NEM ÉRTEM, miért nem jön erre rá ez a sok ember.

Miért nem akarnak jobban lenni?