Egy újabb "sosem lesz senkim kérdés"?

Tudom, sok ilyen kérdés van itt, és igazából nem is várom innen a megoldást, csak szeretném leírni, hátha valaki megihlet valami jó tanáccsal, biztatással, nem tudom.

Más lányok is írnak ide, hogy nincs kapcsolatuk, vajon hol van a hiba? Nekem is ez a gondom, csak nem ott a baj, hogy "jelenleg nincs", hanem hogy soha nem is volt (egyszer még szinte gyerekfejjel, azt nem számítom kapcsolatnak).

Ilyenkor általnában az a válasz jön a lányoknak, hogy azért, mert válogatnak és/vagy nem keresnek. Na már most, nálam nem próbálkozik soha senki. Ez nem eltúlzás, komolyan senki. Egyetlen egyszer volt, hogy egy férfi odajött hozzám, róla is kiderült, hogy kétszer annyi éves mint én és foglalt. Most jönne a "neked is kellene próbálkozni" rész. Igen, ez a másik gond, hogy én próbálkozom, lány létemre - ezt most nem azért, nem vagyok az a fajta, hogy csak a férfk kezdeményezzenek, de ez meg már a másik véglet. Hiába nyitok feléjük, semmi. És igen, egyértelmű vagyok, nem a mosolygást veszem kezdeményezésnek, de egyszerűen egyiknek sem kellek. Vagy egyenesen elutasítanak, vagy közvetve. Ez így leírva úgy hangzik, mintha minden jöttmentet leszólítanék, vagy esetleg arra gondoltok, csak a "10/10-es" fiúkat látom meg. Akkor szoktam lépni, ha komolyan tetszik a fiú és úgy érzem, összeillenénk. Válogatós olyan szempontból vagyok, hogy az intellektuális részben, illetve személyiségben kell hogy passzoljon, ez leszűkíti eléggé a kört, DE azért jópár ilyen férfival találkoztam már.

Mondhatjátok, hogy "akkor jön a szerelem, ha nem keresed". Lehet, hogy igaz, mégsem tudom elfelejteni, hogy nagyon magányos vagyok, és akarva-akaratlanul azon agyalok, mi a franc gond van velem? Mi az, amiért nem hogy nem nyit felém senki, de ha én teszem azt, akkor csak az elutasítás jön? Persze, erre nem tudtok választ adni ti, akik nem ismertek, de annyira rossz érzés ez. Nyilván nem jöhetek be mindenkinek, nyilván nem vagyok az a lány, aki felkel, és gyönyörű szép, de mindent megteszek, hogy mind külsőleg, mind belsőleg a legjobbat adjam magamból. Próbáltam máshogy hozzáállni, egy ideig nem is érdekelt a dolog, de most megint eluralkodott rajtam a magány, mert hiányzik az, hogy szeressenek.

Tudom a választ: hagyjam a francba az egészet. Igaz, én is tudom, csak nehéz.