Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Alkalmatlannak, képtelennek érzem magam egy kapcsolatra, de?
Ugyanakkor már nagyon rossz egyedül, és hiányzik valaki.
Vágyom rá, de ha minimálisan is a közelébe kerülök a dolognak, meghátrálok, és lefarcolok (félelmek, kételyek miatt leginkább.)
Ezen hogyan változtathatnék, és hogyan hitessem el magammal, hogy lesz, akinek tényleg kellek, és ő is nekem?
(Még ha ez hazugság, illúzió is...)
Aki volt hasonló helyzetben, hogy mászott ki belőle, hogy oldódott meg?
válasza: válasza:Ha fiu vagy: Csapj be egy lanyt egy visszahuzodo tipust ( ez kicsit idobe is kerulhet)
Ha lany vagy: Csapd ki a melled (ha van)
Nemszamit melyik nemhez tartozol a lenyeg hogy csapni kell ;)
válasza: válasza:Utolsó kapcsolatom óta (abban volt egy korábbi szakítás is, és a pár hónapos szünetben is ezt éreztem), nem tudok vonzódni senki felé, vagy ha érzem, hogy valami megindul, idő előtt elzárom a dolgot.
Van egy lányom is, és valahogy úgy érzem, bárki, aki velem akar lenni, az emiatt vagy csak szexre, vagy annyira nem kell senkinek, hogy "már mind1, csak legyen valaki" alapon rám tapad, mint a matrica, rám erőlteti magát, hogy elmondhassa, kapcsolata van. + nagyon nehezen engedem át az embereket egy bizonyos ponton, nagyon kevés a bizalmam, és az, hogy az életem része legyen valaki (mindent feltárva előtte arról, hogyan élek), jó ideje elképzelhetetlennek tartom.
Ugyanakkor hiányzik nagyon az érzés, és rossz egyedül.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!