Az hogy ki milyen vallású az mennyire számít társkeresésnél?

Szerintem a vallás abban az esetben fontos csak a felek között, ha mindketten nagyon hisznek/nem hisznek, és igenis fontosnak tartják a vallásukat.

Nekem ez sosem volt probléma, én a magam részéről elméletben katolikus vagyok, a gyakorlatban meg nemtörődöm. Sosem éreztem igazán a magaménak a dolgot, hát nem foglalkozom vele. Innentől kezdve olyanokkal, akik hozzám hasonlóan magasról tesznek más vallására, nagyon jól kijövök- szerencsére ma már elég sok ilyen van. De nagyon mélyen vallásossal, aki minden vasárnap templomba jár, a hite szerint él, csak akkor tudnék jól meglenni, ha nem erőlteti rám- kolis szobatársnőim nagyon jó barátnőim, ők minden vasárnap szépen templomba mennek, böjtölnek, amikor böjtölni kell, evés előtt mindig imádkoznak, alvás előtt/után is, satöbbi. De nem erőltetik rám, már ismerettségünk elején mondták, hogy csak azért, mert ők csinálják, nekem egyáltalán nem kell. Ők így nevelkedtek, nekik ez így jó, de ha nekem nem jön őszintén, inkább ne is csináljam. Nagyon jó barátnők vagyunk, soha gondot nem okoz. Ha a párom is ilyen lelkületű lenne, még el tudnám viselni. De ha nyafog, hogy de menjek vele templomba vasárnap hajnalban, vagy nem hajlandó házasságig szexelni, na, azért itt már gondjaink lennének.

Poliateista vagyok, szóval számomra számít, hogy ne legyen politeista

Egyébként ez ugyanolyan, mint az összes filozófia. Van akinek fontos, hogy vallásos legyen, van akinek fontos, hogy mileyen politikai irányt követ, stb, mások meg magasról tesznek rá.

Szeretném hinni, hogy a XXI. században a vallás már nem áll két ember közé, de az is igaz, hogy ateistaként nehezen tudom elképzelni magam egy nagyon hitű vallásos nővel, annak ellenére, hogy meglehetősen toleráns vagyok, nem gondolom, hogy másra kellene erőltetnem az én "hitem".

Számít, hogy ne számítana. Egy kapcsolat azért nem pont ugyanaz, mint egy szobatársi haverság, akkor működik jól, ha alapvetően ugyanolyan értékrenddel rendelkeznek a felek, és hasonlóan gondolkoznak.

A zsidóságot meg végképp ne keverjük ide, van zsidó nép, meg zsidó vallás, a sok ellenérzés az előbbire, nem az utóbbira vonatkozik. Nyilván nem lesz horgas orra senkinek attól, hogy hisz valamiben, ugye.