Ha alapvetően utálnak az emberek akkor még is hogyan lehetne valakim?

A külsőmmel nincs szerintem különösebb gond, csinos vagyok. Gondolom annyira csúnya nem lehetek mert már voltak barátaim, még ha csak nagyon rövid ideig is. Egy éve már nincs is senkim, és ráadásul még érintetlen is vagyok. Szinte állandóan itthon vagyok, de amikor dolgozni jártam se volt barátom. Most majd írjátok hogy mozduljak ki itthonról, de még is kivel mozduljak ki ha nincs egy barátnőm sem? Már most is 24 évesen vénkisasszonynak érzem magam. Anyám is állandóan azt mondja hogy az vagyok, és azt mondja szégyelli hogy nincs senkim.