Miért nem érzem férfiként 40 évesen, vidéki kisvárosban élve, hogy most aztán olyan hűde jó lenne nekem, hogy végre van egy kis lakásom, egy átlag autóm, egy ksh-átlag bérem, de évek óta szingli vagyok és levegőnek néznek a nők?

Egyedül az egész semmit se ér. Miért kéne boldognak lenned tárgyaktól?

Nekem minden ismerősöm attól boldog, autótól, lakástól, elektronikus dolgoktól.

Mi a ksh átlagbér szerinted most?

Pontosan nem tudom, de itt keleten kisvárosban bő félmilliót kézhez kapok állami szférában. Igazánból csak egy 50 ezres hitelem van. Más csak a kaja, amire költenem kell és a rezsi.

,,èlj egy picit mozgalmasabb èletet."

Nem egyszerű csak úgy random odamenni úgy, hogy egy nő sem néz rád, soha nem is mosolyog egy sem. Nem vagyok ronda, se elhízott-heti 3 szor edzek, igényesen öltözöködöm, s átlag magas is vagyok a 178 centimmel. De a korosztályomban lévő potencionális 34-44 közötti nőknek a rusnya disznófejű emberek kellenek (valamelyik csinos jogásznő ismerősöm itt 42 évesen halálosan szerelmes plátói módon egy Németh Szilárd kinézetű tehetős pasiba), akiknek hatalom van a kezükben, pl egy polgármester legalább. Számomra ez hihetetlen, én meg láthatatlan vagyok.