Vannak olyan lányok akik úgy érzik hogy nem fognak megfelelő párt találni együttélésre, családalapításra?

Mindenki így érzi, amikor szingli egy ideje.

Én éreztem ezt, amikor sokáig voltam szingli. Aztán teljesen random belefutottam a férjembe, kb akkor amikor kezdtem feladni hogy találkozok normális férfivel. Szóval nem szabad feladni, mindenkinek megvan a maga útja.

Én pontosan úgy jártam, mint a 2-es válaszoló. Azóta is együtt vagyunk kedvesemmel már 18 éve. Tényleg ne add fel.

Én :') Exem szépen leépítette az önbizalmamat, de szerintem azért volt valamennyi alapja.

Igen én is így éreztem régen, csak azóta megtaláltam a megfelelő társat :D

Együttélés, családalapítás mondjuk nem is célom, de igen, már régóta teljesen biztos vagyok benne, hogy nem találok még csak olyat sem, akivel a legalapabb alap, azaz a kölcsönös vonzalom ("kémia") meglenne. 34 leszek, akkor már 11 éve full egyedül, és nekem aztán teljesen mindegy volt, hogy rágörcsölök-e a témára (és aktívan keresek) vagy eszembe sem jut (mert kisebb gondom is nagyobb épp), semelyik hozzáállás nem vezetett sikerre.

Én nem is találtam.🤷De ma már nem bánt a téma.Legalább nyugis az életem.

Nekem inkabb az a bajom, hogy, bár nagyon szerettem volma csaladot, gyereket, a férjem raebresztett arra, hogy alkalmatlan lennék rá, igy lemondtam róla

Hülyeség. A csajok általában találnak pasit, fordítva már kicsit neccesebb. Egy lány általában 14 éves kora óta kapcsolatban van, nagyobb változás csak kb 18 éves korában van amikor fősulira megy, akkor otthagyja a középsulis barátját, bulizik egy sort, utána végzés után hozzámegy a főnökéhez vagy valami maffiózó fiához, esetleg magához a maffiózóhoz. :D

Én már túljutottam ezen és élvezem az egyedül lét. Finom.