Tiniként a fiúk nem mernek összejönni olyan lánnyal, aki nem felel meg az aktuális szépségideálnak? Veletek volt ilyen? Hogy látjátok ezt már felnőttként?

Általános hetedikben új suliba mentem és az elején alig barátkozott velem bárki. Egy srác volt, aki igen, de ő kb mindennap odajött, kedves volt velem, viccelődött, kicsit úgy is éreztem, hogy nyomult. Volt olyan is, hogy random megölelt, meg volt egy sulis rendezvény, amire nem akartam menni, de addig mondogatta, hogy menjek, hogy elmentem és ott is sokat foglalkozott velem. Nekem egy idő után eléggé megtetszett. Volt köztünk egy elég nagy különbség, az, hogy ő egy nyitott, népszerű, menő srác volt, én meg egy csúnyácska félénk lány, akinek az elején nem voltak barátai. Az év végén lettek, olyanok, akiket ez a srác nem bírt, ilyen kölcsönös utálat volt. Eljött a nyár és az új barátokkal voltam minden héten. A nekem tetsző srácot elhívtam egyszer talizni, mert úgy köszönt el tőlem, hogy a nyáron majd még beszélünk. Igazából gyakorlatilag nemet mondott, de nem egyenesen, hanem hogy eléggé elfoglalt a nyara és alig van otthon, de majd összehozzuk. Hát nem hoztuk össze. Szeptemberben visszamentünk, az első pár nap még beszélgetett velem, aztán leesett neki, hogy kik az új barátaim. Képes volt emiatt megharagudni és összeveszni velem, volt, hogy egyik órán mellettem ült és végig veszekedtük, hogy én miért barátkozom ilyenekkel, én meg őket védtem. Úgyhogy a vele való haverság megszakadt, én kiábrándultam belőle, aztán sosem jöttünk össze. Én most így felnőttként úgy gondolom, hogy valamit érezhetett irántam, ezért is érdekelte annyira, hogy kikkel barátkozom, meg hát ritka az ilyen korban, hogy egy fiú csak úgy barátkozik egy lánnyal minden hátsó szándék nélkül. Csak hát ugye én mint említettem, csúnya voltam. Utólag hallottam vissza, hogy ő is ezt mondta rám, amikor először meglátott. Aztán mégis egyből haverkodott.

Másik sztori egy régi barátnőmmel történt, ők egy osztályba kerültek gimiben. A lány szintén nem volt szép, a srác helyes volt. Végig beszéltek egész éjszakákat, alvás nélkül mentek suliba. Aztán amikor elkezdték a többiek szivatni őket, hogy huu biztos szerelmesek vagytok, akkor a fiú egyszer csak nem beszélt vele. Gondolom mert cikinek érezte felvállalni, de ki beszél végig éjszakákat olyannal, akitől nem akar semmit?

Amúgy azért emlékszem ilyen élénken, merr megtaláltam a régi naplómat :D

Férfiak véleménye érdekelne elsősorban, hogy amikor ti kamaszok voltatok, érdekelt ennyire mások véleménye a párválasztás terén? Leginkább 13-15 éves korban. Tudom, hogy az még elég kicsi egy komoly kapcsolathoz, de biztos mindenki volt ennyi idősen belezúgva valakibe és senki nem arra gondolt, hogy még vár pár évet, mielőtt összejönne vele :D