Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak! Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek ez az életfelfogás ami van nekem, mennyire
számít ritkának és mekkora probléma van vele, illetve
lehet valamit kezdeni vele?
Figyelt kérdés
Talán nem jó helyre írom a kérdést lehet, hogy inkább illene a mentális betegségekhez, de azért gondoltam ide, mert rengeteg férfi van aki nem tud nőt szerezni, és érdekel, más is van olyan aki ilyen szinten megbolondult a kilátástalan helyzetétől, vagy egyedi eset vagyok. Amit tudni kell rólam, hogy jelenleg 36 éves vagyok és soha nem volt sem párkapcsolatom, sem egyéjszakás kalandom, de még csak nem is flörtöltem nővel. Soha nem csókolóztam, szűz nem vagyok mert 27 és 30 éves korom között látogattam egy utcalányt amivel aztán azért hagytam fel, mert elkezdett egyre ápolatlanabb lenni. Már alapból hülyén kezdődött az életem, nem igazán barátkoztam közösségben, ritkán voltak barátaim, és azok is kevesen. Iskolában hülyeségekkel szórakoztattam magam, ilyenekkel mint kréta kidobálása az ablakon, vagy a pad fiókjából az elválasztó lemez kiszedése majd annak is az ablakon való kidobása, a vécén meg szünetben lerúgtam a szifonokat, hogy a húgy kiömöljön és bűz legyen, de volt amikor a vécé kefét is kidobtam az ablakon. Vagy amikor a többiek fociztak akkor bent járkáltam az épületben ahol nem figyeltek, és kikapcsoltam a magnót ami éppen vett át egyik kazettáról a másikra valamit, vagy bezártam a könyvtárat ahol egy csoport éppen valamit csinált a könyvtárosnővel. Olyan gyerek voltam akit néha szekáltak, de ugyanakkor magam is hajlamos voltam más szekálására és kiröhögésére. Mivel kisebb társaság azért volt akikkel elszórakoztam, és szerettem a számítógépen játszani, és nézegetni rajzfilmeket ezért nem éreztem, hogy baj lenne velem, elvoltam a saját hülyeségemmel, még boldognak is nevezhettem magam amíg nem kezdtem el kamaszodni. Nagyjából 14 éves voltam, utolsó éves általános iskolában amikor elkezdtem szétesni. A kortársaim elkezdtek az ellenkező nemmel ismerkedni, ami az azt megelőző időben nem volt még jellemző és én akkor éreztem, ez az én esetemben milyen képtelen dolog. Az osztályból hárman a kelleténél jobban rámszálltak, amire a végén úgy reagáltam amitől én lettem a rosszfiú az osztály és a tanárok szemében, de szerencsére akkor már kevesebb mint két hónap múlva ballagtunk. Utána aztán már teljesen reménytelen volt a helyzetem. Azt gondoltam, azért nincsen nőm mert sovány voltam. Sokat jártam gyúrni, nem lettem testépítő, de az átlaghoz képest jobb, talán abból lehet következtetni,hogy 1.91 magassághoz volt amikor 97 kg voltam, fekvenyomásban egyszeri maximum 127.5 kg. Jelenleg szálkásabb vagyok, nagyjából 88 kg és nem nyomok csúcsot, de 92.5 x8 ismétlés könnyen megy. Teljesen nem vagyok megelégedve a külsőmmel, mert a csípőmön van valamennyi zsír, azt szeretném ha csak csont lenne ott. A hasamon is csak 6 kocka látszik, és az is csak behúzott és megfeszített állapotban, és nem túl hangsúlyosan. Mindennek ellenére azért azt hiszem a külső megtenné, láttam olyan embert is már jó nővel akiből messze nem nézem ki ezt a sportteljesítményt. De a bankszámlájukról viszont nincs információm, gyanítom abban jobbak, és azt érzem a kigyúrt test már csak másodlagos, a pénz fontosabb. Nincs saját lakásom és kocsi sem, arra van ötletem, hogy ha egyszer megismernék egy nőt akkor a jogosítvány hiányát megmagyaráznám egy megható történettel, hogy gyerekkoromban vártam valami hozzátartozómat aki nem jött mert autóbalesetben meghalt és ez engem megrázott. Ez persze nem igaz, de úgy érzem ez talán lenne olyan nő akit meghatna, és nem nézne életképtelennek mint akkor ha beismerném, hogy pénzem nincsen sem jogsira, sem kocsira és a kocsit tankolni sem ha meglenne. A szemem meg mivel nem az igazi, talán jó vezető sem lennék, de nyilván ezt sem hangoztathatom egy nőnek, mert akkor meg genetikai hulladéknak bélyegezne, azt meg ugye nem mutogathatja a barátnőinek. Ami a fizetésemet illeti, az olyan nettó 300ezer körüli legroszabb esetben, amikor jó forgalom van akkor több, most a legutóbbi jócskán 400 fölé ment, de ez sajnos nem rendszeres, de szerintem ha az lenne is kevés lenne, ennyiből nem tudnám rendszeresen zabáltatni a luxus éttermekben, és venni neki a ruhákat meg fizetni a körmöst. Azt olvastam valahol, már 2019 környékén is a nettó 500ezer volt az alsó határa ahonnan a nő a férfira férfiként nézett, azóta meg mivel tönkrement a forint, ez legalább a duplája ennek. A másik meg az, hogy az évek során elkezdtem emberileg utálni a nőket. Mostanában azt csinálom, ha látok egy buszmegállóban várakozni egy vonzóbb külsejű lányt, szándékosan megvárom, hogy kezdjen el az ajtó felé menni, és mielőtt felszállna eléugrok őt megelőzni, vagy ha úgy jön ki akkor előtte leülök kiszorítva őt. Ilyenkor elégedett leszek, úgy gondolom csökken az önbizalma amiért egy férfi semmibe vette. Különösen a dekoratív egyetemista lányok töltenek el a legnagyobb gyűlölettel. Néha magamban beszélek arról, hogy különböző ismerőseimnek a halálát hogyan képzelem el, akik valamiért számomra negatívak. Járok egy pszichológushoz, de úgy érzem nem használ. Igazából a durva dolgokat nem is merem neki elmondani, aminek az oka az, hogy félek annyira súlyos amit gyógyszerezni kéne. Attól meg azért határolódok el, mert úgy tudom az ilyenek meghizlalhatják az embert. Olvastam, hogy másnak is ez volt a kikötése, hogy csak olyat szed be ami nem hizlal és igérték is neki, megnyugtatták semmi ilyen nem lesz, aztán miután szedte mégis mentek rá fel a kilók. Ezt én az életem árán sem vállalnám, mert a testalkatom az egyetlen ami úgy gondolom jó minden közül, ha még lenne egy punnyadt testem akkor aztán szerintem már nyugodt lelkiismerettel dönthetnék az öngyilkosság mellett is, ugyanis én vagyok a bizonyíték, hogy a kigyúrt test sem kell a nőknek pénz nélkül, így egy pénztelen és elhízott ember életének végképp semmi értelme.
Mostanában nagyon elterjedt dolog az, hogy minden nő csak a pénzt szeretné ami egyébként nem igaz. Persze, imponáló ha a férfi többet keres mint a nő hiszen biztonságot tud adni de nem feltétel.
Az ami a fejedben van onnan ered, hogy a nőket hibáztatod magad miatt. A saját kudarcodat rájuk vetíted ki. Senki sem úgy kezdte az életét, hogy tudta hogyan kell a nőkkel vagy a férfiakkal bánni. Ezeknek egy óriási része tanulható. Az okot nem fejtetted ki, hogy pontosan miért is nem nyitottál a nők felé. Sokat számít a személyiség. Hidd el ha valaki magabiztos, jól előadja magát akkor teljesen mindegy mennyi pénze van. Simán elvisz bármilyen nőt.
jan. 24. 23:11
Hasznos számodra ez a válasz?
12/12 anonim válasza:
Szerintem van olyan trauma az életedben, amit nem írtál le és még nem sikerült feldolgozni vagy nagyon kis mértékben.
Ha így viselkedsz a nőkkel, akkor tudatalatti program van benned, hogy taszítsd őket --> megvédd magad attól, amit gyerekként/fiatalként láttál, ahogy anyukád bánt veled, vagy szüled egymással...
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!