Magyarországon miért van az, hogy a 20-35 éves férfiak fele tartósan egyedülálló? Ausztriában és Németországban egyáltalán nem ez a helyzet.

11#

A kultúra megszólalt

Ez nem túl reprezentatív állítás; kinek milyen az ismeretségi köre.

Amúgy érdekes lenne beszélni ilyenekről, ha nem csak a levegőbe rakott állításokkal jönnétek, hanem konkrét, objektív, részrehajlásnélküli nélküli tényekkel is. Pl valami cikk Ausztria demográfiájáról + Magyarországéról. Csak hogy lássuk, hogy tényleg olyan rossz-e a helyzet itt, más országokhoz hasonlítva...

Plusz össze lehetne hasonlítani más országokkal az olyan faktorokat, amik nagy átlagban rontanak a fiatal férfiak párkeresési esélyein (nem szakadtak még le a szüleikről; passzívak, nincsenek tényleges hobbijaik; mik a kilátásaik a jövőre nézve; vannak-e függőségeik; esetleg milyen politikai nézeteket vallanak, stb)

Szóval ha ezeket mind össze tudnánk hasonlítani hiteles források alapján, akkor lehetne érdemben beszélni a témáról. Így nem.

Ha a igaz amit irsz akkor annak az oka a szegenysegben keresendo.

Ha nincs penzed nehez karban tartani magad, ha nincs penzed nem lesz sajat lakasod szulaid nyakan maradsz, ha nincs penezed nem tudod lenyugozni a not kulfoldi utazason keszult kepekkel, vagy draga ettermekben randival, ha nincs penzed megkeseredett rabszolgakent eled le az eleted.

A fent emlitett orszagokban se kanan az elet de jobb kocsid van, jobb ruhakra telik, jobb tisztalkodasi szerekre, fodraszra, stb.

Es mivel a net globalis az itteni nok szemebeb az atlag ferfi nem ugy nez ki mint az atlag magyar.

De en ugy tudom h a megnovekedett singliseg nem csak magyarorszagra jellemzo.

Magyarország egy roncs társadalom, kizsigerelt, céltalan, tönkretett emberekkel és ez már nagyon korán megmutatkozik. Teljes kilátástalanság és nyomor jellemző. Lelki és anyagi nyomor egyaránt. Az itteni emberek úgy nőnek fel, hogy semmilyen sikerélményük nem lesz, bármiért is próbálnak küzdeni, bármit is tesznek, falakba ütköznek. Ez egy feudális, függőségben élő, reményvesztett társadalom. Van egy szűk réteg aki közel nyugati szinten él, de a legtöbben tényleg a nyomor szintjén tengődnek.

Ha az alapvető életfeltételek nem adottak valaki számára (nálunk tömegek számára), akkor minden más háttérbe szorul és csak egy folytonos küzdés lesz a túlélésért az egész élet. Így nem jut idő a lelki dolgokra, a társkeresésre, az egészség megőrzésésre, hanem minden fel lesz áldozva az anyagiak oltárán, a puszta életbenmaradásért.

Lehet hogy túlzó amit írok, de vidéken tényleg ez a helyzet.

A német, osztrák el tud menni dolgozni, normális bérekért már egészen fiatal korában közben/előtte el tud végezni valami képzést, akár egyetemet, akár bármilye nszakmát ki tud tanulni normális keretek között. Nem kell hozzá atomfizikusnak és felső vezetőnek lenni, hogy élhető fizetést kapjon, főleg az osztrákoknál ott van még a 13-14. havi fizetés is.

Le tud válni a szülőkről, meg tudja magának időben teremteni a biztonságot (nem feltétlen kell saját ingatlan) és lesz ideje, energiája és mentális állapotba más dolgokkal is foglalkozni.

Nálunk akik 12 óráznak folyamatosan mégis hogyan fordítsanak időt és energiát a társkeresésre? Főleg, hogy manapság a férfiak nagy része egészen elképesztő elutasítottsággal találkozik csak. A nők már nem vevők az átlagos, szépen ,lassan haladó (mint régen) emberekre. A legapróbb dologért kukáznak.

Ezért ne csodálkozzunk, ha sokan inkább a kemény meló után azt választják, hogy lemennek a kocsmába meginni egy sört. Ott találkoznak hozzájuk hasonló életet élő férfiakkal, jóban lesznek aztán szépen lassan ez az egész szokássá, megszokássá válik és egyszercsak ott vannak nagyon sokan, hogy 30-40 évesek, elment mellettük az élet, közdöttek a semmiért, közben folyamatosan csak csúsztak lejjebb. Egészségügyileg, kinézetre, mentálisan stb.

Én ezt figyeltem meg itthon én is ebben vagyok. Nem látom a kiutat. Sokan haverok, barátok közül megpróbálták a külföldi életet, de senkinek nem igazán jött be a dolog, nem jutottak egyről a kettőre.

Nekem huszas éveim elején/közepén elkezdett brutális tempóban leromlani a külsőm, akkor pedig még volt barátnőm is: kopaszodás iszonyatos tempóban és a fogaim elkezdtek szétesni darabokra. Hiába jártam el fogorvsohoz, semmi nem segített, egyre rosszabb lett, ráadsául miután az eredeti fogrvosom (aki még jól meg tudta csinálni a fogaim) nyugdíjba ment a többi egyszerűen csak többet rontott a helyzeten mint segített volna. Egyik dologról sem tehetek, de az alig létező önbizalmamat is tönkre vágták ezek a problémák.

"Karrier" terén is nagyjából a nullán állok, hiába végeztem egyetemet, ez a szak semmire nem való. Levelezőn megpróbáltam másik egyetemen, de egyszerűen nincs anniy háttértudásom, hogy tudjam csinálni (pedig simán felvettek), illetve se időm, se energiám, se szabadságom nincs munka mellett, főleg, hogy ingázni kell a lakóhelyem és az egyetem között. Ahhoz hogy normális szakmát végezhessek kb. újra kellene járnom a középiskolát, újratanulni mindent...

Sima, nem egyetemi szakok pedig nem nagyon indulnak, nemrég is jelentkeztem egyre, egyszerűen nem indították el mert nincs elég jelentkező.

Szóval marad a szarul fizető, zsákutca meló - kényelmes, de sehová nem vezet.