Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Társkeresési problémák » Melyik a jobb szerintetek? Ha...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Melyik a jobb szerintetek? Ha valaki fiatalon, 20 évesen megtalálja a párját és utána le van kötve mellé, vagy ha húszas éveinkben szabadon élünk és “válogatunk”? Normális hogy 30 évesen nem tudom eldönteni melyik lett volna a jobb?

Figyelt kérdés

(Kicsit sok lett, de köszi ha elolvasod)



Annyira zavarnak már ezek a gondolatok, hogy eldöntöttem el fogok menni pszichológushoz, de előtte ki akarom írni magamból itt.

Nemrég lettem 30 és teljesen megkérdőjelezem az egész eddigi életem főleg munka és párkapcsolat szempontjából.

Már 15 évesen tudtam hogy én utazni szeretnek és külföldön élni, az idegenforgalomban dolgozni, ezért ilyen iskolát is választottam.

Miután lediplomáztam, azonnal külföldre helyeztek el, 22 éves korom óta 6 különböző országban éltem, gyakorlatokkal együtt még több helyen voltam és éltem rövidebb ideig.

Ugye ez azzal jár hogy kb. lehetetlen tartós kapcsolatokat kialakítani.


Hozzáteszem hogy valószínű lehet valamilyen kisebb pszichés gondom, mert nagyon könnyen változik a hangulatom és nagyon nehezen hozok döntéseket.

Ez abból is fakadhat hogy nagyon szigorú nevelést kaptam és mindig mindennek tökéletesnek kellett lennie, csak akkor kaptam dícséretet otthon.

Szóval a lényeg az hogy 30 éves koromig csak egy hosszabb, 2 éves kapcsolatom volt és előtte egy lazább, nem annyira komoly.

Most utólag teljesen megkerdojelezem hogy jól választottam e életet és nem e lett volna jobb, ha itthon maradok Budapesten, akkor lehetett volna fix kapcsolatom és nem lettem volna sokszor magányos...

Közben meg 22 évesen kiköltöztem Spanyolországba, lányokkal laktam együtt, rengeteget buliztunk, nyilván ismerkedtem, találkoztam több nagyon jó pasival, főleg amikor fel vagyok dobva akkor nagyon élvezem ha ismerkedhetek, még akkor is ha nem lesz belőle semmi komoly. Az volt életem legjobb másfél éve szingliként, erre most ha látok egy lányt akinek 22 éves korára lett 3 gyereke, akkor megkérdőjelezem hogy inkább ezt kellett volna csinálnom és nem szabadon élni Spanyolországban...

egyszerűen nem tudom összeegyeztetni a párkapcsolatot az élet más részeivel.

Az exemmel egyetlen közös barátunk nem volt, neki csak meccsre meg fiúbuliba járó barátai voltak, akikkel én egy percet nem akartam volna soha eltölteni.

Tehát 30 éves koromra nem tudom milyen az amikor egyszerre vagy együtt a paroddal és a barátaiddal. Mert egyszer sem volt ilyen.


Most 30 évesen nagyon egyedül vagyok és rájöttem hogy még nem akarom elengedi a húszas éveimet, pedig covid után már nem akartam külföldre menni, mert nagyon traumatikus időszak volt az, nyilván 2 évig nem volt munkám aztán össze vissza akartak teszteltetni, valahol vert venni már ha munka miatt utatni kellett és inkább itthon maradtam...


Ez valami nagyon súlyos pszichés gondra utal ha meglátok egy nőt aki 18 évesen összeházasodott egy olyan férfivel aki nekem is tetszik és azóta el van köteleződve, akkor úgy érzem ez a normális és azt irigylem, ha meg meglátok egy nőt aki szimpatikus és 40 évesen is szingli akkor pedig azonnal úgy akarok élni én is?


Próbáltam a kolléganőimből inspirálódni néha, de közülük is mindenki másképp csinálta.

Volt aki mindig más szállodavendeggel jött össze, volt akinek mindig más barátja volt, minden országban... ez nem az én stílusom...


Normális ez hogy ennyire csapongó vagyok érzelmileg és hogy még 30 évesen sem tudom eldönteni hogy itthon kellene maradnom és itt egy fix életet kialakítani vagy még mindig menni külföldre szinglikent és szabadon élni?


Ezen tud segiteni pszichológus?


jan. 4. 14:28
1 2
 11/16 anonim ***** válasza:

Arany középút. Persze jó az, ha az ember fiatalon utazgat, ismerkedik.

30 éves korodra viszont szerintem már nem ártana, ha lenne komoly kapcsolatod, csak ahogy idősebb leszel ez egyre nehezebb.

jan. 4. 15:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/16 anonim ***** válasza:
Emberfüggő. Én és a szeretőm között 10 év van. Én a húszas éveim elején házasodtam, ő a harmincas évei elején, egykorú gyerekeink vannak. Mindketten egy időben voltunk a házasságunk azonos állomásain, onnantól, hogy egy évben jöttünk össze a házastársainkkal és a gyerekeink konkrétan ugyanazon hónapban születtek meg. Ebből következik, hogy mindkettőnk kapcsolata azonos időben fáradt meg és mi pont akkor találkoztunk. Hiába van köztünk 10 év, ugyanabban voltunk ugyanakkor, nagyon hasonló körülményekkel. Vagyis teljesen mindegy hogy szám szerint mikor kötelezed el magadat, a személyiséged, a kapcsolat dinamikája, a partnered és nagyon sok dolog befolyásolja, hogy végül hol kötsz ki. Egy biztos, a múlton változtatni nem tudsz, úgyhogy tekints előre és remélhetően meg fog találni a sorsod előbb-utóbb.
jan. 4. 21:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/16 anonim ***** válasza:
Szerintem mindenképp jobb, ha mondjuk 30 évesen találod meg a legjobbat, mintha tiniként az elsővel maradsz és 40 évesen jössz rá, hogy másokkal is akarsz lenni, mert nem élted ki magad. Plusz nem is értékeled a jót, mert sosem volt előtte rossz kapcsolatod.
jan. 4. 22:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/16 anonim ***** válasza:

Mindegyiknek megvan a maga előnye, ha csak azokat nézed, nyilván fogsz tudni a 18 évesen gyereket szülővel és a 40-es szinglivel is azonosulni. De ezt tudni kell a helyén kezelni, próbáld komplexen nézni, ne csak a jó oldalát, és máris nem lesz annyira vonzó egyik sem.

Az biztos, hogy nem rontottad el az életed, ezt akartad már fiatalon, egyből akadt is rá lehetőséged, élvezted... ennek így kellett lennie. Azzal van feladatod, hogy megtaláld, most mit szeretnél. Életközépi válságban vagy, legalábbis nekem a leírtakból így tűnik. A szakember biztosan fog tudni segíteni, sok-sok önismereti munkával minden a helyére fog kerülni :)

tegnapelőtt 23:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/16 anonim ***** válasza:
"mindenki másképp csinálta" - te pedig úgy, ahogy elképzelted, ahogy szeretted volna, ahogy neked volt jó. Most egy újabb életszakaszod következik, és jól mondja a 14-es, most a következő lépést, életformát kell megtalálnod, ami jó lesz neked.
tegnap 19:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/16 anonim ***** válasza:

Az első opció, a fiatalon pártalálós, maximum akkor működik, ha aránylag egészséges pszichével nősz fel és jó emberismerő válik belőled. Mert curva sok embert tudnék neked felsorolni ismerősi körből, akik a húszas éveik nagy részét elfuserálták valakire, akivel nem passzolnak és 6-7-8-9-10 éveket voltak együtt úgy, hogy nem volt se lánykérés, se esküvő, semmi, az utódot meg maximum 3 éven belül oltárhoz vezették.

Azért akinek nőként alig 25 évesen már 3 gyereke van, szerinted mennyire könnyen fog visszaintegrálódni a munkavilágába, ha már nincsen se GYES, se GYED, ami így is lófaxra elég, ha nincs egy jól kereső, nem sóher férj? Vagy ha a férj gondol egyet és otthagyja a vérbe 3 kölyökkel?-volt már rá példa "anyai" és "apai" részről egyaránt, csak mondom...- Vagy még "jobb": 3 gyerekkel válik özveggyé...

Az nagyon jó, ha felmerült a pszichológus felkeresés, bárcsak több embernek jutna eszébe. Mihamarabb próbálj meg időpontot kérni, mert megyeszékhelyen lakom és 1-2 éve januárban kértem időpontot és csak áprilisra kaptam.

tegnap 23:24
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!