Régen a szingli nőket nézte le inkább a társadalom, ma meg a férfiakat?

Én sem nézem le a szingli férfiakat. Aki önszántából az és jól is érzi magát így, nem árt magának, más embereknek, a környezetének, őket miért nézzem le? Vagy aki szeretne kapcsolatot, de úgy érzi, nem találta meg még a neki megfelelőt és kivár, őt miért nézzem le?

Azokat a szingli férfiakat nézem le, akik siránkoznak hogy szinglik, de tenni nem akarnak ellene és mindenki hibás, csak ők nem. Meg azokat, akik amúgy jól elvannak egyedül, de a szex az kell és emiatt hülyítik a nőket.

Sosem kaptam azon magamat, hogy idegenek párkapcsolati státuszán merengek, és értékítéletet hozok ez alapján.

A lófszt sem érdekli, hogy van-e párod vagy sem, az viszont más kérdés, hogy ezt hogy kezeled.

Láttam már olyat, hogy egy nő a könnyeivel küszködve adta elő egy nagy társaság előtt, hogy mennyire élvezi a szingli életet. Nevetséges és szánalmas volt. Ha nem csinálja ezt a műsort, akkor valószínűleg rég elfelejtettem volna, és le se szarnám, hogy van-e pasija.

A férfiakkal ugyanez a helyzet. Ha csak simán szingli, az engem baromira nem érdekel. Ha viszont hisztizik emiatt, a nőket hibáztatja vagy erőszakos, az elfogadhatatlan és megvetendő.

Egyedül vagyok már 4 éve, 35 vagyok, sokszor kérdezik meg miért vagyok egyedül, de nem hiszem hogy lenéznének ez miatt! Nekem egyszerűen túl nagy felelősség egy család, a legutóbbi kapcsolatom is részben ezért futott zátonyra, mert nekem elég ha úgymond “elvagyunk” persze a legtöbb nőnek ez nem elég, ami persze érthető!

Meg hozzá tartozik hogy nekem több egyedül töltött időre van igényem mint, társaságra! Annak meg nincs értelme ha egy nő mellettem elmagányosodik!