Csak engem zavar hogy a magukat csúnya, àtlag alatti nőnek kiadók, azzal jönnek hogy a hozzàjuk hasonló pasik sem kezdeményeznek nàluk esélyt sem adnak nekik. Van ott olyan pasi aki komolyan talàlkozott ilyen nővel és nem volt kamu?

Eléggé buborékban élsz, ha nem hiszed el, hogy ilyen megtörténik.

Mikor kövér voltam (nagyon), senki nem nézett rám. Hidd el, észrevettem, ha valaki bámult. Amikor ronda vagy, akkor észreveszed ezeket. Kövér fiúknak sem tetszettem (ami sztem nem meglepő, nekem se ők), ami viszont érdekes volt, hogy ők voltak a legkegyetlenebbek. Szerintem mikor rámnéztek, tudták, hogy én vagyok a szintjük, nem a csinosvékony lány, és engem gyűlöltek önmaguk helyett.

Az a(z egyik) probléma, hogy máshogy képzelitek el a "hozzájuk hasonlót", "az ő szintjüket"... Az érintett nők a TÉNYLEG hasonlóra gondolnak. Mindenki más meg inkább a nála kategóriákkal rosszabbra.

Saját példán keresztül leveztve: elvileg a női átlagnál picivel magasabb, gyárilag vékony ("ropi") alkat vagyok, nem szép arccal/fejjel, rossz minőségű hajjal. Ennek megfelelője a férfiátlagot elérő vagy annál picivel magasabb, szintén csonti alkat, nem helyes/fura ábrázattal, rossz minőségű hajjal. És ennyi. Az már NEM "a szintem", aki amellett, hogy átlag alatti magasságú, cserébe erősen túlsúlyos, még ápolatlan is, káros szenvedélyekkel teli, gyógypedagógiai és komoly pszichiátriai eset, bántalmazó (a verbális és érzelmi is számít!), szexuális diszfunkciói, perverziói, fétisei stb. vannak. Márpedig azt szokás gondolni, hogy de, mivel ezek esetleg nyitottak lennének rám, igenis velük vagyok egy ligában, tessék elfogadnom őket, mi több, örülnöm nekik, értékelnem őket.

Mert a férfiak nem a szintjükön próbálkoznak. Mindig a saját szintjüknél sokkal magasabban álló nőknél próbálkoznak. Ez nem mindenkire igaz, természetesen. Valamint érdekes módon leginkább az átlag alatti férfiak gondolják magukról, hogy átlagosak. Egyszerűen nem akarják tudomásul venni, hogy nem. Ahogy az első és harmadik válaszadó is írta.

Így az átlag alatti nőknél konkrétan senki nem próbálkozik, csak az elkeseredettek vagy a pszichiátriai esetek.

Én meg a való életben azt látom, hogy csomó átlagon aluli, elhízott, sőt ronda nőnek is van párja. Annyi a titok, hogy egyrészt nem férfigyűlölők, másrészt normálisan mérik fel a saját és a partnerük szintjét is. És máris van párjuk.

Nekem az az egyik legviccesebb ezen az oldalon, ahogy hatalmas gyűlölettel esnek neki egyes nők az olyan hímneműeknek, akik folyton panaszkodnak hogy senkinek nem kellenek, kompletten a másik nemet hibáztatják, aztán ha megkérdezik milyen számára az átlagos másik fél, akkor benyög egy topmodellt. Aztán jönnek az ilyen kérdések, és előadják ugyanazt csak saját szemszögből, amiért a másik oldalra még annyira gyűlölködtek. Na akkor hogy van ez?

De tudjátok mit, nem is kell a többi kínos kérdés. Elég csak egyre válaszolnotok: hogy lehet az, hogy a való életben csomó átlagon aluli, elhízott, sőt ronda nőnek is van párja? Bónusz kérdés, hogy lehet hogy még boldogok is együtt?