Hogyan tudnék nem szerencsejátékként tekinteni a párkeresésre?

Nem éltél velük együtt, nem tudod, milyenek voltak a kapcsolatban. Lehet jó okkal hagyták el őket.

Ne az legyen a célod, mikor kapcsolatba belevágsz, hogy sírig legyen valakid, hanem hogy jól érezd magad vele. És ez tart, amíg tart.

Valószínű, hogy emberileg mégsem lehettek olyan nagyszerűek... vagy elfelejtették időben egyeztetni a hosszútávú terveiket.

Nincs garancia, de azért lehet sokat tenni egy kapcsolatért, de ehhez mindig 2 fél kell.

1. A nők nem egy egységes halmaz.

2. Ez fordítva is megtörténhet, hogy te jutsz el oda, hogy a másik mégsem olyan társ, mint amilyennek hitted, és nem jó vele együtt élni. 3. Akikről beszélsz, ők valójában nem is szerették a férfit igazán

4. Bármi miatt lehet stresszelni, betegség, anyagiak stb... Ennyi erővel akkor be kell zárkózni, mert semmi sem biztos az életben, az sem hogy holnap felkelsz.

Az, hogy te valakit kívülről, távolról "kiválónak" látsz, csak egy dolog. Teljesen más oldala mutatkozik meg egy-egy embernek felületes ismerősi viszonyban, vagy munkatársként, mint, amilyen egy hosszabb távú együttélés során. Mindenkinek vannak hibái és gyengeségei, idegesítő dolgai, és ezek sokszor pont csak azok számára derülnek ki, akikkel együtt élünk.

Az sem biztos, hogy ezeket az embereket nem szerették igazán. Az elején lehet, hogy szerették, de aztán kiábrándultak belőlük. Ennyi. Ha megfigyeled, nagyon sok ember köt házasságot 30 felett 2-3 éves ismeretség után. Két év alatt viszont senkit nem lehet igazán megismerni. Ez sajnos ilyen.

Nem kell túlgondolni a dolgokat. Az legyen tényleg a célod, ahogy valaki fentebb írta, hogy jól érezd magad a másikkal. Dolgozz a kapcsolatért, ha meg akarod tartani, a többi meg már nem rajtad múlik. Ennyi.