Veled mi a baj amiért nem kellesz a nőknek ?

1.Depresszió, feltételezhető borderline, szorongás stb.

2.Az első jóvoltából édességekkel és gyógyszerekkel próbálom magam életben tartani, tehát a külsőm is rossz már

3.A fizetésem mindig is rossz volt (bár nem vagyok "egyszerű melós", csak simán alulfizetett)

4.Sokszor nem tudom másra gondolni, csak arra, hogy meghalni se lehet sokkal rosszabb, mint így élni, ahogy én élek. Nem emiatt, mint ami a kérdésben van, hanem a mindennapjaim egyhangúsága, az ismerőseim általi lenézettség (vagy negligálás) miatt és persze ebből való kiúttalanság miatt.

A Bolond egy napjában van egy jól összefolalva

"Az életemet elrontottam, nem sikerült (...), a munkámról amit magam választottam kiderült, hogy csak robot bagóért. Megöl a magány, amit magamnak teremtettem. Nem látok magam előtt perspektívát, nincs senki és semmi ami az utamon várna - ami persze szintén nem vezet sehová" (Nagyon nem pontos részlet, de kb. zanzásítva)

#1-nek a legnagyobb baja, hogy hárít, és hiányzik belőle a felelősség-vállalás.

De legalább nem egyedi eset

...

#6

Milyen felelősség vállalás?! xd

Szerinted mégis ki tartozik felelősséggel azért, mert mondjuk ronda vagy?

Szüleid?

Mert max ők tehetnek róla, hiszen az ő génjeiket örökölted.

Elmeháborodott.

22 éves korom óta durván kopaszodom.

Mindig is láthatatlan voltam a nőknek, pedig előtte jól néztem ki, főleg a mostani külsőmhöz képest.

Jártam/járok társaságban, van sok ismerősöm, haverom, barátom: semmit nem jelent, soha nem rám figyeltek a csajok, mindig mindenki érdekesebb volt nálam.

Alapvetően soha nem érdekelt a csajozás, nem volt célom kihasználni a nőket, amikor volt lehetőségem "csak dugni", nem éltem soha egyikkel sem.

Volt barátnőm nagyon régen, aki megcsalt, kidobott, sokáig tartott feldolgozni, főleg úgy hogy én vele maradtam volna akár ökökre is.

Nem keresek jól, de igazából ez mindegy is, soha nem kerül szóba az anyagi dolog, ráadásul jó családi hátterem van és bőven van megtakarításom, saját ingatlan és egy telek/nyaraló is (örökség): kutyát nem izgatja, ettől nem lettem vonzóbb, érdekesebb a nők számára.

Nem vagyok se kövér, se alacsony (180cm, 75kg) kb. 18 éves korom óta tartom a súlyom, de sportos se vagyok és nyilván izmos se.

Alapvetően introvertált típus vagyok, nem szeretem a nyüzsgést, a nagy tömeget, de antiszociálisnak nem mondanám magam, elvégre akkor barátaim sem lennének és nem is járnék el velük sem sehova.

A legnagyobb gond mégis az hogy abszolút érdektelen és láthatatlan vagyok úgy alapból az embereknek és persze a nőknek is. Ez mindig is így volt. Szerintem ezen változtatni nem nagyon lehet.

Amúgy már nem érdekel a dolog, 3 éve megfogadtam ,hogy soha egy percet sem fogok foglalkozni többet a társkereséssel, nem vagyok fenn egyetlen ilyen oldalon sem, nem megyek oda senkihez, nem írok rá egyetlen csajra sem semmilyen online felületen stb.

Amúgy is fölösleges ezzel törődni, a legtöbb nő úgy van a dologgal, hogy mindig azzal vannak együtt, vagy legalábbis próbálnak összejönni aki potenciálisan a legjobb, legalábbis úgy gondolják, hogy az éppen elérhető legjobb választás. Aztán amint képbe kerül egy vélt/valós jobb ember lépnek. Semmit nem jelentsz átlag férfiként egy nőnek, az exemnek sem tartott egy mp sem továbblépni, pedig 3 évig együtt voltunk. Szóval miért is foglalkozzak olyanokkal akiknek semmit nem jelentek?