Vajon minek a hatása hogy az emberek többsége átlagosként is a tökéleteset keresi aztán pedig panaszkodnak hogy nem találnak társat?

Szerintem is a közösségi oldalak, tágabban pedig a média tehet róla. A közösségi oldalakon mindenki a legjobb oldalát próbálja mutatni, elsősorban vizuálisan. Pl. fotogénebb pózokból készített fotókkal, amin előtérbe kerül amit szeretne magából láttatni és nem látszik aminek szerinte nem kell. Esetleg némi filtert végigengedve rajtuk, mert azt más is csinálja. Közben látja másokon, akiket személyesen is ismer, hogy nem teljesen ugyanaz a valós és a digitális énjük és ha van egy kis esze, következtet rá, hogy rajta ez ugyanúgy látszik. Ebből már eleve van némi frusztráció, de ha ezt mások ki is mondják, na akkor összedől a világ és egyből megy az ellentámadás és a sárdobálás. Szóval ez egy amolyan íratlan szabály lett, hogy erről nem beszélünk, ha nem akarunk mi is kapni.

Tehát ott tartunk, hogy mi, akik (szinte) tökéletesek vagyunk, összejöttünk egy olyannal, aki annyira nem is az, tehát végső soron örüljön, hogy velünk lehet. Mert ha nem tetszik, tele a net hozzá hasonló pasikkal/csajokkal, akik mellette biztosan angyalok, tisztességesek hűségesek, stb., és a közben a másikról kiderülő személyiségi hibái sincsenek, mert hát minden napja boldog és pozitív. Tudjuk, mert látjuk a közösségi oldalán.