Egyedülálló elvált 30-40-es anyukák, ti milyen kritériumok alapján kerestek párt magatoknak, melyek a prioritások és a célok?

Nekem még tartott a vállásom, amikor megismertem a mostani férjemet. 1 gyerekem volt, 3 éves, akkor.

Nem gondoltam komoly kapcsolatra, de jól esett, ahogyan udvarol. Ő nem volt nős se gyereke nem volt. Ezért tartottam, hogy nem fog működni. De tévedtem.

7 éve vagyunk házasok. Lett 1 közös gyerekünk is.

Ugyanúgy szerelmet kerestem.

Fizikai vonzalom, szerethető belső tulajdonságok, intellektus, ezek voltak fontosak első körben.

Komoly kapcsolatot szerettem volns, vagyis újraházasodni.

Korban nagyjából a saját korosztályomat, +&-5év nagyjából.

Egzisztencia hasonló legyen az enyémhez, és legyen diplomája.

Elváltság nem zavart, de gyerekteln férfit kerestem.

A válásom után 4 évvel meg is találtam, azóta házasok vagyunk 2 közös ikergyerekkkel, és az első házasságomból született gyerekemet is együtt neveljük.

Csak dugópajti. Bajt vagy terhet minek vegyek a nyakamba? Van elég.

De ez nem egyenlő azzal, hogy nem fontos a külső és a belső, értékrend, kor stb. Ez csak férfiaknál működik így, hogy dugni jó akármilyen nő. Közülük is csak azoknál, akikkel én lehetőleg egy légtérben sem tartózkodnék...

40 feletti elvált nő, anya vagyok kiskamasz fiúgyerekkel.

Azt gondolom, hogy reális elvárásaim vannak, mert én magam is tudom teljesíteni őket, tehát pl nem 20 évessel kezdenék, ha én 40 felett vagyok, nem milliárdosokra vágyom, ha egy normális, rendezett középosztálybeli nő vagyok stb.

Hozzám, az értékrendemhez, a gondolkodásomhoz, a vágyaimhoz, a pénzügyi- és szexuális kultúrámhoz hasonló vagy ahhoz jól kapcsolódni tudó, azt jól kiegészíteni tudó társra vágyom.

Bér leírva nagyképűnek hangzik- egyáltalán nem annak szánom!- azt gondolom, hogy egy magát értelmesnek, egésznek, szerethetőnek látó nőnek (meg férfinak is, persze!) igenis legyenek elvárásai, hiszen én sem szeretnék ilyen minden mindegy alapon, jőóóvanazúúúgy társa lenni senkinek, mert mást nem kap…

Ezzel együtt persze kell lennie bennünk annyi eleganciának, toleranciának vagy megértésnek is, hogy nem centivel, mérleggel, számlakivonatokkal járunk ismerkedni, randizni.

Az összkép, a legtöbb elvárásban (nem szeretem amúgy ezt a szót) hozott jó szint fontosabb és mivel én magam sem vagyok sem tökéletes, sem hibátlan, nyilván tudok megértő lenni a másikkal szemben is.

Van azért nálam pár sarkalatos pont, amiben nem- de ez a többségünknél talán alap, csak mások a szintek, én a magam szintjéhez viszonyítok:

- kizárt, hogy szerető legyek- el tudtam normálisan válni, tiszteljen már meg minden szempontól (jogilag, anyagilag, érzelmileg) lezárt múlttal. Nem megítélem a megcsalókat, nem az én dolgom, a véleményemre meg nem kíváncsiak- de én igenis dönthetek arról, hogy miben nem veszek részt, menjen Isten hírével

- monogám, felvállalt kapcsolatot várok el: a swingerklubok megélnek, de nekem nincs utam valakivel, aki erőlteti a párcseréket, hardcore-fétises pornón szocializálódott vagy énidő! felkiáltással hónapok- évek múlva sem közelítünk egymáshoz a szociális-családi kapcsolataink révén sem. Nyilván azt elfogadom, ha valakinek pl van egy rossz valamilyen rokoni kapcsolata és az elején is elmondja, hogy nézd, én nem tartom a kapcsolatot a testvéremmel már x éve, így nem is fogod megismerni, fogadd el ezt a döntésemet. Ez OK, de az, hogy állandóan bulik-haverok-családi összeröffenések, engem meg addig feltesz a polcra, hát nem OK… nyilván nem kell mindenhová együtt menni, nekem is van barátnőm, akivel tudok vásárolni, másik barátnőm, akivel modern táncszínházi darabokra elmehetünk, nem kényszerítenék ebbe egy férfit, ha hideglelést kap a táncszínház gondolatától és én is hálás leszek, ha pl x meccsre vagy y horgászatra nem engem talál legjobb partnernek. De ha mindig-mindig külön utak vannak és ez a többség és nincs közös, akkor közös élet, közös jövő is alig.

- legyen hasonlóan képzett, kultúrált, mint én. Meg lehet orrolni, sértődni, de a mai világban viszonylag értéktelen dolog már az érettségi (tudjuk, vannak különleges milliárdos hópihék nyolc általánossal és hobbiból műfordító is… de na… a családi-baráti társaságom is jórészt hozzám hasonló emberekből áll, szégyenkezni ne kelljen. Mivel nekem van diplomám (több is), ezért papírfétisem nincs, egy szakmáját szerető, életben jól tájékozott, valamilyen kulturális programon magát feltalálni képes technikus is pl nagyszerű ember lehet, ezzel nincs gondom, de azért nagy szakadék ne legyen és aki már rögtön megsértődve prejudikálja, hogy “jó, te biztos okosabb vagy, mert nekem nincs diplomám, de…” azzal meg azért nem kezdek, mert a saját nyomorát magában tegye rendbe, ha zavarja, tanuljon… ne rajtam csattanjon a hiányossága, HA zavarja. Ha meg neki OK, nekem is az lesz, amíg nem csipszes zacskóval zörögne a színházba meg osztaná az észt baráti társaságban FB bölcsességek szintjén.

- korban hozzám 40 felett illik férfi, de 55 nekem már sok- tudjuk, mindenki George Clooney 60 után is, de nem- ez az én preferenciám, én döntésem. Nyilván nem lesz gond se az 53, se az 54, nem ezen múlik, megint az összkép, ez csak hozzávetőleges.

- ha sunyizik, hazudik bármiben, nem érdekel, kinek, mikor, mit- nálam nem OK- így pl nehezen tudnék komolyan venni egy simliskedő, nagy tétekben számlagyározó építőipari “nagyembert”, de szóba sem jöhet bármilyen büntetett előélet- elhiszem, hogy megjavult, Isten tartsa meg jó szokását, de inkább nem.

- szenvedélybetegség, mentális gondok ugyanaz, mint a bűnözői múlt, jó egészséget kívánok, viszlát

- ha a jelene problémáinak megoldását abban látja, hogy velem lesz és akkor majd ketten…. Pl gáz a pénzügyi kultúrája, majd közös kasszából fizetjük a felelőtlen hiteleit vagy tengődik albiban 40+ évesen kilátástalanul, megtakarítás nélkül, de rögtön össze akart költözni, nyilván hozzám, véletlenül se azért, hogy jobban jöjjön ki - ezzel együtt ha hasonló hozzám, akkor legalább 20 év felnőtt lét és munka után nem lóg ki a s..gge a gatyából, így ha látom, hogy OK az élete gazdasági szempontból is, én gondoskodó és nagylelkű ember vagyok, van az életemben egy kör, akiknél ami az enyém, az övék is- csak ők nem is élnek ezzel vissza és én sem és ez nem 2 hét alatt lesz így.

- legjobb szűrő az, hogyan bánik másokkal, nála valamiért szerencsétlenebbekkel, rosszabb helyzetűekkel - főleg, ha én nem látom. Aki belerúg az áldozatba, telepofával szidja az exét, akit ő választott, osztja az észt a közel-keleti válságról, de még ünnepekkor sem jut eszébe egy kis jótékonyság (nem feltétlenül és nem főleg utalás formájában, de egy jó szóra, konkrét segítő tettre sokaknak lehet segíteni akár a saját körünkben is- vagy ha ultra-mega divatkörnyezetvédő, de kidobálja a szemetet meg cigizik meg sunyizik a lomtalanítással, az nekem nem hiteles.

Nincs alacsonyan az a léc talán, de én is és sokan mások is simán hozzák ezt a szintet.