Nekem sosem lesz barátnőm, ugye?

Egyetértek #3 17:25-tel.

Egy barátnő önmagában nem fog tudni kihúzni a gödörből, de még be is ránthatod

Először véleményem szerint pedig éppen, hogy emberi kapcsolatokat próbálj kiépíteni, ne pedig párkapcsolatot. Ne az legyen az elsődleges szempont, mert csak görcsölés és stressz lesz minden pillanata. Találhatsz persze véletlenül egy hozzád hasonló beállítottságú lányt, de egyrészt az ilyeneket borzasztó nehéz megtalálni, hiszen ők sem mászkálnak a kötelező dolgokon kívül gyakorlatilag sehová, így pedig nagyon nagy szerencsre kell hozzá, hogy bármilyen módon is összefussatok. Másrészt, valahogy az ilyen lányok épp nem olyanra vágynak, mint Te, hanem egy magabiztos, talpraesett pasast, akinek vannak haverjai, akikkel együtt szórakoztatva van ő is.

Próbálj először tehát a szociális készségeiden/képességeiden javítani.

Az a legkevésbé gond, hogy 27 éves vagy. Persze, nyilván valóan valamiféle hátrányból indulsz, hogy csak most kezded, de ez még nem a világvége.

Ismerős a helyzeted, valahogy én is így indultam, eléggé bezárkózott életet éltem, 1-2 haver volt csak, de szinte nem jártam sehová, csak velük lógtam.

Nekem akkor kezdődött a barátnőzős korszak, amikor elkerültem egy olyan munkahelyre, ahol már nem csak fickók vettek körül, hanem egy csomó lány is. Itt elkezdtem kapcsolatokat kialakítani, résztvettem olyan munkán kívüli dolgokban is, ahová jöttek csajok is. Igazából érdekes volt, mert abszolút nem görcsöltem azon, hogy legyen már végre valaki, és talán pont ezért, vagy nem tudom, de rögtön lett is 2-3 barátnőm onnan. Aztán azt a lányt is ott ismertem meg 25 éves koromban, aki azóta a feleségem (18 éve).

Szóval, nem lehetetlen, de teljes bezárkózottságban borzasztóan nehéz lesz. Ha nem lehetetlen.

A magadfajta lúzer szerepe annyi, hogy melletted az átlagember is valakinek érezheti magát.

Nő nélkül senki voltál, vagy, leszel.