Létezik olyan hogy valakivel emberileg nagyon szimpatizálok de külsőre nem igazán ( teljesen ) az esetem és később megszeretem ennek ellenére vagy csak szerelem első látásra van? Hogyan lehet megkülönböztetni a szerelmet a fellángolástól?

10-es: "Én úgy gondolom, csakis a kölcsönös nagyon és egyértelműen akarás működhet. Ugyanakkor ez a legritkább, és sajnos van, aki sosem tapasztalhatja meg. :("

Két ember, két külön bolygó. Nyilván amit írsz, abszolút értem és én is sok filmet nézek, könyvet olvasok meg hírt meg hallani erről arról de az emberi kapcsolatok ennél sokkal bonyolultabbak. Igenis van olyan hogy egy nőben később alakul ki a vonzalom, sőt szerintem olyan is hogy a férfiban. Nem vagyunk egyformák. Erre tényleg nincs recept.

Szerintem ez a kétfelől egyszerre, egymódon, azonnal érkező érzések, érzelmek ez a legritkább. Emiatt is van hogy az egyik fél hónapokkal előbb már kimondja az SZ-betűs szót mint a másik.

11-es: értem amit mondasz. Amúgy nekem volt olyan hogy tetszett külsőre, offolt borzasztóan éreztem magam aztán pár hét múlva láttam és nem értettem mi tetszett akkor annyira benne. Aztán rájöttem hogy a mellei és ennyi, semmi más. Szóval ez a "szex" dolog sem ennyire egyértelmű.

Nem védeni akarom az álláspontomat mert nyilván az ideális az amerikai romantikus filmes verzió meg az elsöprő szerelem azonnal a lelkitársunkkal de szerintem ez ( pláne a depressziós Mo-n ) nem így működik a legtöbb esetben.

Valamelyik fél érez valamit a másik szintén. Ezek hogy merre indulnak el az a kérdés, vagy hogy elindulnak e. Azokkal is nehéz volt kapcsolódnom akik hiába vonzottak de én őket nem mert régen voltam nővel ( és incel ).