Más is észrevette hogy a szociális képességek döntő fontosságúak a lányok/nők számára?

Én is introvertált vagyok, mégis nagyon jól elbeszélgetek a többi introvertált emberrel, sőt némelyik extrovertáltnak is én vagyok a csendes haverja. Egyik showman-nek még a szövegeit is én írtam egy időben, mert jó volt a humorom, csak előadni nem tudom, mert úgy gondolom, hogy elég ronda vagyok, ő meg nem az.

Így is sikerült ugyan elérni, hogy a többség humorosnak, értelmesnek (és még pár kedvesebb jelző) tartson, vannak távolabbi és közelebbi barátaim, de igazán közeli egy sincs. Elmegyek az osztálytalálkozóra, a fél időszakot simán ledominálom, utólag engem emlegetnek, de aztán hazamenni az üres lakásba a semmibe... Na, az nem volt egy jó élmény.

Én nem is vágyom nagy haveri körre vagy lennék olyan, aki állandóan pörög, de egy másik introvertált ember társaságát "fixen" el tudnám viselni, jó volna, ha nem kellene a magánytól félni. A magány alatt nem egyedüllétet értek, hanem azt, amikor mások között vagyok ugyan, de kb. senki nem ért meg és nem is érdekel senkit, hogy ott vagyok-e vagy megdöglöttem-e már.

Nehéz út, ha magányos vagy az életedben. Az a pár ember, akivel tudok gyakrabbak beszélgetni, nagyon fontossá váltak, mert ha elhagynak (és egyszer elfognak), akkor nagyon nagy bajban leszek. Aznap jön majd el az öngyilkosság napja (és pont senkit se fog érdekelni, ami tulajdonképpen ijesztő!), remélem ez még messze van.

Akkor mar jo lenne tudni, hogy min mulik......

40F incel