Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Asperger-szindrómás fiatal férfiként mennyi esélyem lehet a nőknél?
Sajnos nekem pont a kommunikáció, a könnyed csevegés az, ami nem megy igazán, így nem tudom magamat eladni másoknak, illetve társas helyzetekben eléggé feszélyezve érzem magam. Igazán barátaim is egy-kettő van, nem élek nagy szociális életet.
Lányok, nálatok kizáró ok ez az állapot?
Semennyi, mert a nők még emberszámba se veszik az ilyet, nemhogy férfiszámba. Aki extrovertált, nagy szövege van, annak minden szava lehet hazugság is, a nők nagy részének akkor is vonzóbb, mint aki láthatóan irtózik a small talktól. A sztori 99 százaléka ilyen felszínes, amúgy felesleges dolgokon múlik, és már itt bukta van.
24F aspergeres incel
Nulla. Szerezhetsz gyakorlatot a kommunikációban, lehetsz a "vicces haver", a "furcsa jóbarát" vagy a "megbízható ismerős", de több nem. Olyan zsigeri kommunikációs reflexek maradnak ki, amiket nem lehet tanulni, maximum kiskorban elsajátítani és ami az ún "menő" embereknél csípőből jön. Sosem fogod tudni ezt lemásolni, bármennyit is gyakorolsz.
Engedd el a témát! Neked nem ezt szánja a sors. Szexelni lehet fizetősökkel, megjelenni van escort, beszélgetni egy pszichológus vagy a haverok, egyedül a szerelem az, ami ki fog maradni és nem lehet pótolni (esetleg bizonyos szerekkel?)
Legyel tagbaszakadt MMA-s veroember, es majd Laylah "szo nelkul" osszejon veled :)
40F incel
Jó látni, kedves 40F incel, hogy 12 év után sem tudsz leszakadni a témáról és hogy azóta sem sikerült felfogni, hogy nem voltam "MMA-s verőemberrel". :) Ha annyira érdekel az életem, akkor elmondom, hogy a jelenlegi párom még magasabb mint az általad lelkesen emlegetett "MMA-s verőember", aki 195 cm volt, viszont vékony, sovány alkat.
Boldog 40-et!
Szerintem vagyunk így egy páran. Én sem tudok normálisan kommunikálni, van is belőle hátrányom bőven.
F
Tudom, hogy nagyon nehéz, de igazából csak egy ajtón kellene valahogy átjutnom, onnantól kezdve már könnyebb lenne talán. Általában akik megismernek, azok eléggé megkedvelnek, szóval annyira nem lehet rossz a személyiségem, nem lehet velem olyan rossz időt tölteni. Csak az első benyomása az embereknek biztos, hogy nem túl pozitív rólam. Nem igazán tudok más, idegen emberek szemébe nézni, kerülöm a tekinteteket mindenhol, pedig egy összenézés, kedves pillantás tudom, hogy nagyon-nagyon sokat jelentene, már el is indulhatna valami...
Ettől függetlenül nem akarom feladni, nem akarok beleesni ebbe az "incel vagyok" hülyeségbe, mert akkor ennyi erővel el is áshatnám magam. Járok pszichológushoz természetesen, de nyilván ez önmagában véve nem hoz csodát, nekem kell saját magamat legyőzni a mindennapokban.
Köszönöm az eddigi hozzászólásokat! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!