Mi lehet az oka ennek, ti is ennyire nehezen találjátok meg a közös hangot?

Nincs semmi közös bennünk, mások vagyunk. Nem tudunk egyszerűen miről beszélni.

Amúgy azt, hogy hol dolgozok nem szoktam elmondani. Nem hiányzik hogy megjelenjen a munkahelyemen. (Hallottam már ilyenről)

A volt kapcsolatok se valami jó téma.

Mert egyikőtök, másikótok, vagy mindkettőtök a másiknak elég unalmas, és ez pont így érződik számotokra abból a pár mondatból, amit egymással váltottatok...

De eleve első pár mondatba ne kérdezze már meg, hogy mikor volt utoljára kapcsolatod... olyan vizsgáztatás, magánéletbe turkálás 0. lépésben.

Az se mindegy, hogy teszed fel ezeket... ílyen interjúszerűen: egy kérdés, egy válasz, majd mész is a következő kérdésre (ez barom unalmas és gagyi), vagy érdeklődést is mutatsz, a sablonok helyett...

5 inkább a pasik.

A kérdező is pasi, és egyik fő kérdése a volt kapcsolat. Ti szerettek ezen kattogni és az exet szidni. Mintha ez jó fényben tűntetne fel titeket...

Én nőként állítottam le a pasit, hogy igazán ne a volt barátnőjéről beszéljünk az első randin. Végül odáig jutottunk, hogy azt mondta el, mi vezetett a szakításhoz. Hosszú kapcsolat lett vele belőle egyébként.

Most azt látom, hogy ha nincsenek közös élmények vagy élménybeszámolók, akkor nem lehet beszélgetni. Az adatcsere annyira nem mozgat meg. A másik pedig a bizalom. Én totál nem bízom meg senkiben, elég rövid ideig tartanak a beszélgetéseim. Kár.