Mit gondolsz milyen testi/szellemi probléma gátol a pártalálásban?

30F

Kövérség 100 kg felett vagyok ahogyan szokták mondani vágó súlyban vagyok.

Mentálisan az ebből eredő gátlások fognak vissza hiszen ki akar egy 104 kg kis 🐖 együtt aludni?

Mint ahogy említették már felettem a túlsúly nálam is probléma, és részben emiatt sem volt még párom, így felnőttként sem. Ezen a részén mondjuk dolgozom, sikerült lefogynom 100 kg-ra, tök jó érzés hogy végre feljön és még lötyög is rajtam az a nadrág amit azelőtt 30 perc alatt, izzadva-nyögve húztam fel.

Bár eredetileg az egészségem miatt fogyok, de jól jöhet akár párkeresésben is. Szellemi meg lelki értelemben inkább a személyiségemet mondanám úgy általában. Nincs önbizalomhiányom vagy egyéb komplexusom, viszont elég távolságtartó, hideg és érzelemmentes tudok lenni időnként. Ezen kívül problémáim vannak a bizalommal is, lényegében sosem találkoztam még olyan emberrel az ellenkező nemből akiben teljesen megbíztam volna. Hazugságokra meg nem igazán lehet párkapcsolatot építeni.

Magány. Mindig nekem fontosabb a másik, mindig én vagyok a másikért.

Tinin is az ment, hogy mivel anyáék tiltották titokban tudtam csak találkozni igy nálam az együtt töltött idő kincs volt, a másiknak meg nem.

Aztán később hogy nincs baratom mert nincs normális- ez miatt ha nagynehezen lett egy normalis aki szeret hű, megint az van hogy én kötődök csak jobban. A másik mindig hamarabb talál mást meg neki könnyebb. Én meg örülhetek ha csak 1 van aki szeret, hü, valodi kapcsolat van.

Szinte minden kapcsolatom az hogy nekem a másik érték és fontos, a másik meg csak úgy van velem ha nem lennék, se dőlne össze neki a világ. Felületesebben.

Most megint az üresjáratokat nyomom. Nincs egy normális- nehézségei.

Mentálisan az örökölt "elmeállapotom". Tipikus negatív, mindenben először a rosszat a gátló tényezőket látom meg, nem vagyok egy hű de vidám természet, eléggé antiszociális vagyok, magamba forduló. Vannak időszakok amikor meg magamhoz képest nagyon extrovertált leszek, de ez ritka. Alapból jobban szeretem a megszokott, szűk társaságom (baráti kört) és a mélyebb, tartalmasabb, értelmesebb beszélgetéseket. Utlom az ilyen "csevegést", semmit mondó pofázást és száj jártatást, hamar lefárasztanak az ilyen dumagép emberek. Viszont ahogy megfigyeltem a nőknek inkább pont ez jön be.

Gyerekkoromban rosszul szocializálódtam, kimaradt a tini kori csajozás, szerelmes se nagyon voltam igazából csak pár alkalommal. "Halvérű" vagyok, nem szeretek "pörögni", inkább elvagyok az unalmas dolgokkal. Ez sem jön be a legtöbb nőnek.

Külsőre: nincs semmi kiemelkedő tulajdonságom, viszont van egy dolog ami rohadtul rombolja a kinézetem, ez pedig a durva kopaszodás. 30 éves leszek, lassan teljesen kopasz és sajnos a fejformám miatt ez nagyon nem áll jól.

Régebben ahogy visszanézem a képeim, kifejezetten jóképű voltam, viszont akkoriban meg inkább a szociális gátlásaim nem engedtek kibontakozni. Pedig akkori külsőmmel simán lett volna esélyem csajozni. Úgy 15-23 éves korom között. Után már nagyon durván látványos volt a hajvesztésem.

Olyan a témákról való beszélgetés amely túlmutat a mindennapi életben történő apró-cseprő dolgokon. Pont az a lényege ennek, hogy nem másokat beszél ki az ember, hanem komolyabb témákat. Akár politikai, történelmi, tudományos, vallási, erkölcsi stb. témák.

De igazából én itt arra gondoltam, hogy nehezen alakítok ki igazán JÓ beszélgetést, kevés az olyan ember akivel valóban tartalmasan és értelmesen tudok kommunikálni.