Sok 40 éves nő miért csodálkozik, ha már a kutyának nem kell?

Adott egy 20 éves csaj és egy srác. Nyilván még az életük elején járnak, egyetemre járnak. A csaj lepattintja a srácot, mondván éretlen, nem lehet felnézni rá, nincs egzisztenciája, terve a jövőre - nem mintha neki lenne - és mivel még fiatal és jól néz ki, ezt ki tudja használni és talál magának sikeresebb faszit.

Közben eltelik 20 év, a srác sokkal sikeresebb lesz, karriert és egzisztenciát épít ki. A felek újra társat keresnek, mert éppen tönkre ment a házasságuk, kapcsolatuk és újra találkoznak.

A srác már gazdagabb és sikeresebb, tehát tökéletesen megfelelne a nőnek, akinek viszont már rendesen megkopott a szépsége és a fiatalsága is odalett.

Miért is van felháborodva, hogy most már rohadtul nem kell a vele egykorú 40 éves, sikeres pasinak, aki már simán talál jobbat, fiatalabbat?

20 évvel korábban a szépségét be tudva váltani lóvés faszira, de ez már nincs meg neki.

Csak mert az ilyen nők siránkoznak, hogy hol vannak a normális pasik, miért nem kellenek a kutyának sem. Ők azok, akik leugatják a 20-as srácokat, hogy milyen alapon támasztanak igényeket, ha egyszer sikeretelenek és csórók, adják lejjebb az igényeiket. Nem kéne esetleg magukba szállniuk és elgondolkozniuk, ahelyett, hogy hisztiznének, hogy a pasikban bezzeg csak a rib*ncook kellenek? Persze tudjuk, hogy az ego sem az évek múlásával lesz kisebb.

Nyilván ez egy sarkított példa, mert vannak bűnronda, elhízott, igénytelen 20 éves csajok és csóró, sörhasas, fogatlan, tróger 40 éves pasik, de most nem róluk van szó.