Női szempontból férfiaknál létezik a külső megjelenés,szellemi-érzelmi színvonal és az egzisztencia közti egyensúlypont?

"az olyan "kompromisszum" amit te értesz ez alatt a szó alatt szerintem simán megalkuvás"

Én csak annyit írtam, hogy lényegtelen dolgokról lemondani az nem kompromisszum. Erre te kijelented hogy én megalkuvásról beszélek... Később meg ezt írod: "Ha nagyon "muszáj" találni valakit, "bárki" mindig akad."

Na, ez utóbbi a megalkuvás. A kettő nem ugyanaz, túl végletes vagy.

"Próbáltam, többet nem kötök"... - Hát senki nem mondta hogy könnyű. De sokaknak sikerül, persze nem mindig elsőre v másodikra.

"Ha soha nem lesz párom, majd megoldom, hogy ne legyek magányos. "

Ismerem ezt, előbb-utóbb jön a kisállatok serege: kutyák, macskák, nyuszik.

"mindig lesz olyan, akinél fiatalabb "pipi" vagyok"

Igen, és ahogy öregszel minden elmúlt évre 2-vel növelheted a szóba jöhető férfiak átlagéletkora. Majd 40-es korodra megnézheted milyen "választék" lesz számodra elérhető a férfiak közül - akkor már valóban "megalkuvást" kell majd kötnöd. Vagy marad a kutya, macska, nyuszi... :)

Persze. Ismerem ezt. Ilyenkor jönnek a kutyák, macskák, nyuszik...

Vé

Pardon, ezt rosszul raktam össze (telefon)..

De azért gondolom érthető.

Mint írtam, berendezkedtem erre az életre, nem lesz benne semmi meglepő, ha valóban egyedül maradok. Jelenleg is vannak állataim, a kapcsolatom alatt is voltak, sőt 18 éves korom óta, mióta külön élek vannak saját állataim, de eleve állatokkal a családban nőttem fel. Mindig voltak és mindig lesznek állataim. Semmi riasztót nem találok ebben a jövőképben.

Értem mire céloztál, de állat nélkül riasztóbb lenne a jövő, mint velük, akkor is, ha állandó férfi nem lesz benne.

"Én csak annyit írtam, hogy lényegtelen dolgokról lemondani az nem kompromisszum" én meg azt mondom, hogy lényegesről lemondani nem lehet örökre, hacsak nem nyomod el a vágyat és lassacskán magadat, vagyis megalkudsz. A megalkuvás meg szerinted se konpromisszum. Tehát, megkérdőjelezem mi is a kompromisszum.

""Próbáltam, többet nem kötök"... - Hát senki nem mondta hogy könnyű. De sokaknak sikerül, persze nem mindig elsőre v másodikra." Nem hiszem, hogy valaha láttam ezt működni. Igen, a kapcsolat fennmarad, de a siker nekem nem egy alig döcögő kapcsolat, ahol a felek csak feszülnek, szorongnak egymás mellett.

Láttam már működő kapcsolatot, ahol társak a felek, de ott nem kellett semmi hangsúlyosban kompromisszumot kötni, semmi igazán fontosról lemondani a nagy, közös "jó" érdekében.

"Később meg ezt írod: "Ha nagyon "muszáj" találni valakit, "bárki" mindig akad."

Na, ez utóbbi a megalkuvás. A kettő nem ugyanaz, túl végletes vagy."

Kétlem, hogy valaha eljönne a muszáj az életemben, ha mégis, valaki mindig akad. Ez tény. Nem tervezek ezzel a lehetőséggel, de nem riaszt a magány, nem hajt a "jaj lejár az időm, mi lesz velem" félelem, mert valaki mindig lesz, ha elkapna a gépszíj, ahogy sokakat.

Emellett környezetemben tapasztalom, hogy attól, hogy valaki 40, nem kell 60-as pocakos, csúf emberekkel beérni, vagy nem tudom, szerinted hogy alakul a vevő korosztály egy negyvenes nőre. Nem úgy működik, hogy egy határon átlépsz és vége az életednek. Hacsak, nem hagytad el magad teljesen. Aki nem vonzó, arra 20 évesen se sokan jelentkeznek, ugyanakkor egy negyvenes nő is tud vonzó lenni.

Egyelőre jól vagyok, ahogy vagyok. Próbáltam a társas magányt, a megfelelési kényszert, a "kompromisszumokat", amik lassan sarokba szorítják és elveszik az ember saját énjét, de nem ér annyit a kapcsolat, az, hogy ne legyek egyedül (amúgy se biztosíték a mostani kapcsolat a következő 10-20 évre, mert bármikor borulhat, most meg nem vagyok magànyos), mint a béke, a saját ritmus, szabadság, amit most kialakítottam és élvezek.

Nem mindenkinek ér ugyanannyit egy kapcsolat, nem mindenkinek adja ugyanazt és nem mindenki fuldoklik egyedül. Ez a riogatás a későbbi magánnyal meg értelmetlen szerintem. Semmi nem ad biztosítékot az elkerülésére és semmi nem bizonyítja, hogy mindenképp bekövetkezik.

Szerintem a jelenben mindenkinek úgy kéne élni, (és persze élni hagyni a többieket) ahogy az a jelenben jó neki, ahogy az őt kielégíti és a jövővel csak annyiban foglalkozni, hogy ne cseszd el előre.