El tudjáto k képzelni, hogy annyira szerettek valakit, hogyha megcsal is vele akartok maradni, mert szeretitek?

8-as, szerintem jól leírtad. Vannak olyan helyzetek és kapcsolatok, amiben lehetett olyan előzmény, ami teljesen más aspektusba helyezi a megcsalás tényét, viszont nem feltétlenül az azonnali szétválás az egyetlen járható út. Itt most nem a jól működő(nek látszó) kapcsolatokról beszélek, ahol akár mindkét fél folyamatosan csalja a másikat, pusztán kíváncsiságból "vagy csak úgy", ráadásul titokban, a másikat megalázva, hazudozva.

De ahol kellő őszinteséggel meg tudják ezt beszélni, szerintem még akár menthető is lehet a kapcsolat, ha elég erős a kapocs, akkor el tud viselni a kapcsolat egy ilyen dolgot is akár.

Továbbra is az őszinte kapcsolatokról beszélek, nem az olyanokról, ahol a megcsalás ténye kitudja mikor és hogyan derül ki.

Nem.

Egy megcsalás után biztos, hogy nem tudnék már úgy ránézni, ahogy előtte. A szexet meg el is felejthetné, hozzám többet nem érhetne. Úgyhogy feleslegesen maradnánk együtt.

Én is ezen szoktam gondolkodni. Elsőre azt mondtam, hogy nyilvan nem, mert hiaba szerettem, de elárult es teljesen tonkretette az eletemet , ugy hogy mindent megkaptunk egymastol, tehat jobb mar nem lehetett volna a kapcsolatunk egyik feltol sem.

Es ha egyszer elarult akkor megtenne ujra. Es persze a bizalomnak is annyi lenne egy eleten at.

Es megis. Amikor ismerkedek akkor ugy erzem minden no akivel beszelek még annal is rosszabb mint amilyen az exem volt es ilyenkor tenyleg elgondolkozok rajta hogy most ha visszajonne akkor visszafogadnam-e ?

Egesz nevetseges egyebkent, hogy ennyire szanalmasan bannak velunk es megsem talalsz egy ennel jobbat . Pedig ennel aztan nem nehez jobbnak lenni

Ha valakit jobban szeretsz, mint önmagadat (tehát a társasága fontosabb, mint az önértékelésed) azt kodependenciának hívják, és a az önértékelés súlyos sérülése okozza.

Ezen kéne dolgozni.

Teljesen normális hogy most ezt érzed, és hiányzik, gyászolod a helyzeted, de ezen át kell esni és még véletlenül se ess vissza.

Ha nélküle rosszabb, azon kell igyekezned, hogy az életed nélküle is teljes legyen. Gondolkodj el azon, mi az amit szerinted ő tud adni, amit csak tőle kaphatsz meg és mástól nem, és ezt próbáld belevinni az életedbe egyedül, nélküle. Hozzáteszem, ez tévhit hogy csak ő tudja megadni, ezt csak az agyad hiteti el most veled. (Senki sem képes kihozni érzést a másikból, az érzéseket te okozod magadnak a gondolataiddal vele kapcsolatban!!)

Ha megcsal, nyilván nem vagy neki fontos, nem úgy lát téged ahogy te őt. Innentől kezdve megalázó lenne kaparni érte, hiszen akármit csinálsz nem tudod megváltoztatni amit érez. Ha valaki nem tisztel/szeret azért amit adtál neki, ha még többet adsz neki abból ami nem kell neki, nem fog jobban szeretni, csak szánalmasnak fog tartani, és még kevésbé tisztel.

A legjobb amit ilyenkor tehetsz, hogy neki is megmutasd, és magadnak is legjobb legyen, az, hogy továbblépsz, magadra koncentrálsz, tanulsz ebből, megfigyeled mi vezetett ide és felemeled az önértékelésed arra a szintre, ahonnan nézve az ilyen megalázás sértő és visszataszító.

Jegyezd meg, a másikban a legvonzóbb, legszerethetőbb tulajdonság az, ha érdeklődő és tisztel. Minden más, pl a megcsalás, hitegetés, hazudozás, kétség keltés, nem elég jó ahhoz hogy szeresd, és hogy érdekeljen.