Érezte már más is úgy, hogy megrekedt a "srác-állapot" és a "férj-alapanyag" között?

Elég bután sikerült megfogalmaznom a kérdést. Szóval, 31 éves férfi vagyok, épp csak elkezdtem kicsit őszülni, de ezen felül a koromnál mindig sokkal fiatalabbnak néznek. Ez köszönhető főleg a viszonylag megosztó külsőmnek (hosszú haj, mesefigurás ruhák és tetoválás), másrészt az erős introvertált, folyton alkotó és játékos viselkedésemnek. Mindig is a hosszú párkapcsolatokra, illetve elég naivan az örök szerelemre vágytam, de nem éppen a vágyott biztonságos kapcsolatokat sikerült bevonzanom. Ebben a korban mostmár viszont nagyon feléledt bennem az igény, hogy egy nő meglássa bennem a családfenntartásra képes, gondoskodó, biztonságot nyújtó partnert is mindezek mögött. (Igen, megvan bennem, csak tökre nem látszik.) Egyszerűen ha csak arra gondolok, hogy változtatnom kellene a felsorolt tulajdonságaimon, úgy érzem, már nem lennék boldog.

Szóval a kérdésem sokrétű.

Férfiak: Voltatok már ilyen helyzetben? Hogyan lehet így az ellenkező nem szemében kivívni azt, hogy valódi, felelős felnőttnek tekintsenek?

Nők: Láttok rá esélyt, hogy ilyesmi kisugárzású partnerrel tervezzetek családot? Vagy mindenképp megváltoztatnátok valamit benne?

Köszönöm az értelmes válaszokat!