Csak én érzem úgy, hogy rettentően nehéz manapság párt találni?

Soha nem volt könnyű. Futó kapcsolatra, egyéjszakásra, szeretõnek akadt, de olyan, aki elkötelezõdne, régen sem sűrűn fordult elő.

N

Francokat volt régen is ilyen nehéz. Régen a faluban tizen-/huszonévesen ment a csajozás, összeálltak, házasodtak, gyereket szültek, amikor annak megvan az ideje, mindenki kapált a földeken, később esetleg bejárt a férj dolgozni a gyárba, feleség meg a faluban a varrodában vagy a téeszben. Mindenki a helyén volt, nem bonyolították túl az életet, nem kellett száz dolgon gondolkozni, mindenki tudta, mi a dolga. Ma meg? Napközi, bölcsi, tornaklub, karate, 23-25 éves korig egyetem, kolesz, albi, multi home office (kutyával nem találkozik az ember), okosteló, számítógép, netflix, bmw kell, kettő, egyiptomi nyaralás, én itt lakok, te meg 300 km-re, rohanás teniszre, holnap coach-hoz, kistököm... Mindennel foglalkozunk, csak az ÉLETTEL nem, nem csoda, hogy se nem találunk egymásra, se nem felel meg senkinek senki, se nem tartanak ki sokan egymás mellett. Patológiás az egész világ. Én meg kiégett, de gondolom, ez átjött :D

F