Miért várnak önálló életet, albérletet, lakást a nők mikor már 230 ezer egy albérlet?

Érdekes, hogy egyesek mindig jönnek azzal, hogy többen is lehet bérelni egy lakást. OKés, logikus. De miért jobb az, ha a szomszéd szobában egy random lakótárs "hallgatózik", mintha a pasi szülei lennének ott?

Mitől jobb egy random, 99% eséllyel a pasi korabeli másik faszit "kerülgetni", mint mondjuk ha a srác a szüleivel élne? De tényleg mi a büdös bánatos lófa$ a különbség? Most őszintén?

Meg miért jobb az, ha a pasi többi csöves pasival él együtt egy kisebb lakásban, mintha mondjuk otthon van a szülőkkel akár a 200+nm-es csaldái házban?

14, egyrészt, ha szerencséje van, jó fej a lakótárs, jobb esetben barát és máris kellemes az ott lét. Ha nem, akkor hozzám jövünk kb mindig.

Kisebb eséllyel kell majd a takarításon vitáznom, vagy elmagyarázni, mit hogy kell, egy felnőtt embernek. Nem lesz neki fura, hogy a hűtő nem magát tölti, nem lesz idegen a pénzzel való gazdálkodás, bevásárlás, időbeosztás, felelősség vállalás, másikhoz alkalmazkodás.

Más egyedül élni (akár lakótárssal), mint a szülőkkel.

Emellett, egy lakótárssal kb egyenrangú leszek, ha ott vagyok náluk. A szülői házban soha.

Ennél sokkal olcsóbban is találsz elfogadhat albit.

És nagyon nem mindegy, hogy 25 vagy 35.

Most ezt olvastad a startlapon, de nem csak Bp létezik.

És nem csak annyiért van albérlet.

Sok fiatalt ismerek aki saját házat vesz, hitellel, de saját.

Nem mindenki szeret a szülők nyakán csimpaszkodni, mégis tény, hogy van aki 50 feletti és mégsem hagyja el a szülői lakást, a gyerek szobát.

Van házam, autóm, Budapest közel van a mindennapi bejáráshoz, 0 hitel, jó munkahely, sportolok és látszik is rajtam.

Játszhatunk igy is, most már ezeket én is elvárom a leendő páromtól férfiként, szemét vagyok?