Társkeresésnél mennyire hátrány?

Ha nem konkrétan mentális probléma okoz szorongásos tüneteket, akkor javítható. Nekem is voltak ezek.

35/F

Ahogy írták többen, ezek mind javíthatóak. Csak akarni kell és legyőzni a "fóbiákat". Jársz társaságba eleget? Milyen helyen dolgozol? Nekem akkor enyhültek az ilyen tüneteim, amikor bekerültem olyan munkahelyi közegbe, ahol sokszor több száz, olykor több ezer ember között kell mozognom (rendezvényszervezés területén dolgozok). A normál napokon is rengeteg emberrel kerülök kapcsolatba a munkaköreim által, így már kialakult a megfelelő kommunikációs készségem és a kapcsolatteremtés sem gond (eleve úgy alakult, hogy az én feladatom sok esetben a kapcsolatteremtés partnerekkel - ez nagyon sokat segített a szorongások és félénkség leküzdésében). Pedig régen nagyon visszahúzódó, félénk, szorongásos voltam és kettőt nem szóltam társaságban, kezdeményezni meg konkrétan sosem próbáltam semmilyen helyzetben. Most sem vagyok az a szószátyár, de el tudok beszélgetni bármiről, bárkivel. Korábban ez nem volt jellemző rám.

Ne feltétlenül hozzád hasonló társat keress, engem konkrétan (a munkahelyen túl) a feleségem rángatott ki első körben ebből az állapotból, aki sokkal harsányabb, beszédesebb és sokkal inkább társasági ember, mint én. Ő pont azért "csapott le rám", mert nem én voltam a társaságban a legharsányabb és ez neki imponáló volt, ő nagyon nem szerette a nyomulós, túl pörgős, túl beszédes pasikat.

Szóval, a kérdésre válaszolva: hátránynak hátrány, de csak azért, mert foglalkozol ezzel. Ha nem foglalkoznál vele és nem görcsölnél rajta, máris eleve könnyebb lenne. Ha kevésbé vagy beszédes, az nem baj szerintem (lásd az én esetemet, 17 éve vagyok házas), viszont ne legyél teszetosza. Inkább legyél "határozott visszahúzódó", aki ha megszólal, akkor az lehet kevésbé bőbeszédű, de legyél egyértelmű és határozott.