Ha valakinek nem a külsejével, anyagi hátterével, hanem a motivációjával van probléma, azon hogyan lehet segíteni?

Nekem elsősorban ez a problémám, hogy belekényelmesedtem a szingli életformába és nem igazán tudok kijönni belőle. Amúgy volt már párkapcsolatom, de azt is inkább a lány kezdeményezte, vagyis úgy mondom az első lépést ő tette meg, aztán utána én is belementem és végülis jó tapasztalat volt, de nem éreztem, hogy olyan sokat hozzáad az életemhez és fordítva sem, hogy én annyira beletenném a részem és törném magam azért, hogy a másik boldog legyen mellettem. Pedig voltak jó közös programok, mély beszélgetések, testiség is, de annyira nem vonódtam bele érzelmileg, hogy utólag nagyon fájt volna a hiánya.

Ezt már tinikoromban is észrevettem, hogy voltak barátaim, akik tényleg a csillagokat is lehozták volna az égről, hogy legyen barátnőjük, én meg inkább csak nézelődtem, úgy voltam vele, hogy elsősorban a saját életemért vagyok felelős, haladjak előre tanulásban, munkában, ez kevésbé prioritás. A volt barátnőmnek is mondtam, hogy tök jó vele lenni, de én nem tudok ezért a dologért lelkesedni és azt mondta, hogy saját magammal őszintének kell lennem és biztos nem véleltlenül van így. Amúgy valamilyen szempontból tényleg biztonság, ha az embernek van párja, szélesíti a látókörét, jobban szembesül saját hiányosságaival és társadalmilag is sokkal inkább elfogadott, mint egyedül élni, de mindenképp fontos szerintem előtte feltenni a kérdést, hogy mi a motiváció.