Mik azok a tényezők amik mostanra teljesen tönkretették az online párkeresést?

Na ezért kell szerintem nem napokig, de még órákon át sem chatelgetni, az a legjobb, ha szimpatikusnak vélek valakit, felajánlom, hogy beszéljünk telefonon. Úgy gördülékenyebb a kommunikáció, és aki elzárkózik, az gyanús. Hogy miért? Ha tényleg ismerkedni akar valaki, akkor miért is nem nyitott az illető a beszélgetésre, szóval ez egy jó szűrő lehet. Akinek a szándéka valós, az miért is bújkál kitalált indokokkal?

Pl, ha házas, már eleve nem akar dumálni, ha velem azonos nemű és szórakozik, akkor sem, stb. Aki őszinte, az mer beszélgetni is, az már egy más kérdés, hogy lesz-e randi, de ez egy más téma.

Az ismerkedés más dolog, de konkrétan az online társkeresés sosem volt egy meggyőző koncepció. Ha valami, akkor ideális esetben legalább ez tényleg nem olyan kéne hogy legyen, hogy van egy katalógus, és válogatok, aztán kiválasztom a legjobbnak tűnőt.

Én mindig úgy gondoltam, hogy aki hosszú távú kapcsolatban gondolkodik, annak ne ez legyen a figyelme középpontjában. Egy komolyabb párkapcsolat kialakulása sokkal organikusabb, lassabb, fokozatosabb kellene hogy legyen, és ettől a lehető legtávolabb vagyunk amikor gyakorlatilag ismeretlenül ott ülünk egy randin, és az egésznek van egy kellemetlen állásinterjú hangulata. Erőltetett, és ez nem jó.

Ez az alapvető baj a társkereséssel. Amúgy szerintem ráadásul az emberek túl sok időt töltöttek ebben a mai korlátozatlan kapitalizmusban, és részben ezért magukra is sokan már úgy tekintenek, mint egy termékre, aztán görcsösen rámennek a külsőségekre, és statisztikai alapon kezdenek keresni ahelyett, hogy elgondolkodnának, hogy mennyire egészségtelen a másikhoz való viszonyulásunk ma általában, vagy hogy egy átlag beszélgetés mennyire semmilyen. Itt lenne sokkal több tennivaló, de ez valahogy kellemetlenebb téma és bonyolultabb is, mint az, hogy ma is lemegyek kondizni.