Más is tök motiválatlan, ha ismerkedésről van szó?

A legtöbb nő olyat akar aki több mint ő. Pl. ha ő albérletben lakik, akkor a csávónak legyen saját lakása. Nem akarnak a szintjükön ismerkedni, mert az nem viszi őket előre és stagnálni meg egyik se szeretne. A lényeg az, hogy minél kevesebbet keljen szenvedniük a dolgokkal. Manapság nem menő együtt létrehozni a közös életet, a többsége bele szeretne ülni a tutiba. Ezért van ez a sok utazásmániás, költekezős 30 közeli nő. Nekik eszük ágában sincs pl saját lakásra spórolni, azt szeretnék, hogy a férfi akit választanak rendelkezzen lakással. Ez a lakás csak egy példa, ide lehet sorolni még a jó fizetést, autót, jó testet stb.

Ha nem rendelkezel ezekkel, akkor lejjebb kell adnod a szintet. Pl. egy mamahoteles csajnak lehetsz nyerő albérletben, mert ő még azt a szintet se tudta megütni, hogy otthonról elköltözzön.

Sajnos ez a valóság, nyilván van kivétel de egyre kevesebb. Az ismerősi körömben nem egy csávó szingli, aki albérletes vagy még a szüleivel lakik. Nem azért azok mert a szociális készségeik hiányoznak vagy mert annyira csúnyák lennének, hanem mert nincs meg a nőknek megfelelő egzisztenciáls szintjük.

Azok a nők, akik a környezetemben vannak megelégszenek az alja fizetéssel (300-400e között), eszük ágában sincs képezni magukat. Cserébe a futár kb minden második nap hoz nekik valami csomagot a munkahelyre. 3ból 3nak vagy pénzes vagy jól kereső, lakásos pasija van, miközben ők maguktól a mamahotelből se tudtak volna kiszakadni. Teljesen átlagos kinézetű nőkről beszélek, szóval már ez a szint is megkapja ezeket a dolgokat.

Vagy fejlődsz és megteremted a beugrót vagy add lejjebb vagy egyedül maradsz. Ez ennyi.

Én mondjuk nem ezért vagyok motiválatlan. A direkt ismerkedés taszít, nem az a típus vagyok, aki szeret ló helyett szamár lenni, vagy versenyt futni még x emberrel. Eddig két kapcsolatom volt, mindkettő spontán jött. Ez inkább az én világom, de, ehhez is meg kell teremteni a lehetőséget. Emberek közé menni, nyitottnak lenni, keresni a szemkontaktust, a kommunikációs helyzetet stb.

Én azért vagyok motiválatlan, mert nem látom, hol férne bele még egy ember az életembe. Néha hiányzik a párkapcsolat, elnézem a barátokat, családon belül a fiatal párokat és arra gondolok, de jó lenne... Aztán visszatérek a mindennapokhoz a lakásomba, ahol minden az én ízlésem szerint van, az én kényelmemet szolgálja, az állataimhoz, akiket én nevelek a saját mintám szerint, a munkámhoz, ami nem feltétlen kiszámítható munkarendben folyik és szuper, hogy senki nem nyíg miatta, a programokhoz, pihenéshez, nyugalomhoz, amiket magamnak osztok be és arra gondolok, hogy pont nem hiányzik ide senki.

Szóval én azért vagyok motiválatlan, mert túl kényelmes így ahhoz, hogy fel akarjam borítani a rendet.

4 - Nem kell pénzelni őket specielbe, elég ha megteremted neki a lakhatását. 300-400e forintból neki akkor kb semmit nem kell félretenni és költheti arra amire akarja. Normál esetben, ha mamahoteles és van egy kis igénye akkor elmegy egy albérletbe ami -100-150k, plusz az egyéb dolgok ami egy hónapban tegyük fel 100k az máris -250k és marad 150k a 400k-ból amivel nem megy messzire.

Nem arra kell itt gondolni, hogy a csávók direktbe pénzelik őket és erre mennek. Bőven elég nekik, hogy lakhatásra nem kell költeni.

Az egyik csaj még ráadásul a csávója kocsiját használja napi munkába jövetelre is. Szóval még ott is megfog pár tízezer forintot.

Ez már egy átlagos kinézetű nőnek, aki amúgy kb nélkülözne a csávó nélkül, bőven elég szint.

#5 mondjuk én nem irigylem őket, mert cserébe napi szinten el kell viselniük valakit, akit jó eséllyel nem is szeretnek, nem kívánnak meg ilyesmi…

Jobb egy támogatói kapcsolat, anyagilag is sokkal többet hoz és megmarad a szabadságom mellette.